1999 júliusában emlőtumorral műtötték a városi kórházban. Az operáció előtt hiába kérte a teljes amputációt, ezt annak ellenére nem végezték el, hogy lobuláris és invasiv carcinoma volt a diagnózis. Három CMF kezelés után - egy hónap múlva - áttét jelent meg a nyirokcsomóban. Az újabb műtét során kivett nyirokcsomók mind áttétesnek bizonyultak. Öt hónapos sugárkezelés és kemoterápia után a vizsgálat eredménye negatív lett. Két évig tünetmentes volt, de 2002 tavaszán áttét jelent meg a csontrendszerében. Egy újságcikk nyomán megtudta, hogy betegségére már rendelkezésre áll egy új gyógyszer. Kérte az akkori osztályvezető főorvost, hogy támogassa méltányossági kérelmét, aki nem támogatta azt, mondván: "ha eladja a házát, ezt a gyógyszert akkor sem tudja megfizetni".

Otthagyta a kórházat, és a Rákellenes Liga munkatársának segítségével jelentkezett az Országos Onkológiai Intézetben. A III. belosztály főorvosa - látva a szövettani vizsgálat eredményét - minden további nélkül megadta a méltányossági engedélyt. Három évig kezelték. Minden lehetőséget kimerítettek, de az elrontott műtétet és a rossz irányba indult kezelést már nem tudták helyrehozni. Családom nevében is köszönöm, hogy mindent megtettek gyógyulásáért, és tartották benne a reményt, a hitet.

Feleségem volt az az asszony, aki tavaly - a Rákellenes Liga elnökének kérésére - szerepelt a Duna Televízió egyik egészségügyi műsorában. Rajta kívül ugyanis senki más nem merte felvállalni, hogy beszéljen az OEP bürokráciájáról, a méltányossági kérelmek elbírálása körüli viszontagságokról.

A kérdés számomra sajnos már csak elvi, mégis felteszem: meddig engedi még meg a mindenkori kormányzat, hogy olyan kórházakban is lehessen büntetlenül operálni és kezelni rákos betegeket, ahol nem tartják be a protokollt, és nincs meg a vizsgálatokhoz az összes feltétel?