- Milyen jelei vannak annak, hogy a magyarok utálják a politikát?

- Nemcsak a magyarok, másutt is hasonló a helyzet. A posztkommunista országokban azonban a politika és az annak intézményeibe vetett bizalom indexe nagyon alacsony. Ilyen csökkenés világszerte érzékelhető, legfeljebb errefelé rövidebb és meredekebb a lejtő.

- A tanulmány szerint a magyar politikai elit elhárítja magától a felelősséget, az emberek a politikusokat hibáztatják minden bajukért, a megtalált végső bűnbak pedig a média.

- A politika rendre a sajtót hibáztatja, mondván, a szenzációt, a bulvárhíreket hajszolja, ám eközben azt is látni kell, hogy a média szereplőinek döntő többsége nem infernális személyiség, hanem nagyrészt a piaci igényekhez, vagyis a társadalom elvárásaihoz igyekszik alkalmazkodni - olykor kritikátlanul és morálisan is elfogadhatatlanul. Ugyanezt teszik a politikusok is. Mindhárom szereplő, a politika, a média és a társadalom is rosszul érzi magát, pedig a felelősségünk közös.

- Ettől még nem kellene sokaknak undorodva elfordulniuk a közélettől.

- Az emberek nagy része a politikát kizárólag a pártok versenyeként éli meg, és ez frusztrációt okoz. Kimarad a definícióból a helyi ügyek, az életünket közvetlenül befolyásoló témák, a stratégiai kérdések felszínre hozatala. Ha az a kérdés, hogyan lehetne jobb munkahelyhez juttatni százezreket, akkor nem elég a szavazatok begyűjtése érdekében látszatintézkedéseket hozni, hanem át kell nézni a szakképzés, az oktatás, az adórendszer, a munkaerőpiac és a tehetséggondozás helyzetét.

- Elvben mindenki várja és akarja a jobb egészségügyet, az olcsóbb államot, de mindenki fél elindítani és a változásokat megtapasztalni...

- Az ígérgetés nem vezet sehova. Orbán Viktornak és Medgyessy Péternek is csak rövid ideig adott népszerűséget az osztogatás. A politikának, a médiának és a társadalomnak egymást kellene rászorítania az újfajta gondolkodásra.

- Az MSZP és a Fidesz javaslatai látszólag a megegyezést szolgálják. De a híveket mintha tovább bizonytalanítaná a "hiteltelen közeledés".

- A két párt nyilván olyan felmérési eredményeket kapott, amelyekből a megegyezés iránti igényt olvasták ki. A civilizálatlan, acsarkodó hangnem valóban sokakat irritál. A demokrácia azonban nem az "összeborulás művészete". Elmaszatolt, ködös, nem eléggé artikulált szlogenek kerülnek elő, s ez sem tesz jót az értelmes eszmecserének.

- Némely politikus mintha az utálatra játszana. A kiábrándultak otthon maradnak, és a nagyobb, biztosabb tábor felvonultatásával alacsony részvétel esetén is abszolút többséget lehet szerezni a választásokon.

- Ez a fajta számítás kockázatos. Horn Gyulának sem jött be 1998-ban. Nem hiszem, hogy akkora lenne az undor, hogy 2006-ban alacsony lenne a részvételi arány.

- A tartózkodásunknak oka lehet, hogy két olyan ember között dőlhet el a választás, akiknek az életútja egyaránt támadások kereszttüzébe került?

- A jelöltek jelleme, története egyre inkább kampánytéma, s az is lesz, amíg ez kifizetődik. Schrödernél felvetették, hogy egy szocdem szivarozhat-e. Clintont viszont a Lewinsky-üggyel sem lehetett az elnöki székből kilökni. A "karaktergyilkosság" nálunk is elterjedt politikai eszköz, és amikor személyében támadnak egy politikust, akkor képes valóban gyűlöletet sugározni.

- Biztosan találkozott olyan emberrel, aki rettegve gondol a jövő tavaszra. Mondják, a fél ország zokogni fog.

- Mindkét oldalról hallom: ha a másik nyer, ő veszi a bőröndjét, mert itt már nem lehet élni. Pedig a politikának korántsem akkora a befolyása az életünkre, mint gondolnánk. Senki nem veheti el tőlem, hogy ebben az országban éljek, dolgozzam, és itt mondjam el a véleményem. Ha vennénk a cókmókunkat, elismernénk azt a hierarchiát, hogy a politikus van "fent", mi pedig "lent". Konzervatív körökben általános vélemény, hogy kiszipolyozzák a magyar életerőt, a nemzet egyre inkább elsenyved. Ezzel szemben úgy látom, ha döcögve is, de zajlik a polgárosodás, a gazdaság átalakítása. A nagy társadalmi folyamatok alapvetően jó irányba mennek. Az 1990 utáni generáció - ha nem rontjuk el őket - ezekre a hisztériákra már nem lesz ilyen mértékben vevő.

- Önök mit tennének az új generáció karbantartásáért?

- A Demos Alapítvány azon gondolkodik, hogy elkezdjük képezni a jövő politikusait. Olyan emberekre van szükség, akik tisztában vannak az alapvető ideológiákkal, társadalmi folyamatokkal. De rendelkezniük kell menedzseri képességekkel is. A képzést már februárban szeretnénk elindítani.

Dessewffy Tibor