Az Orbán-kérésnek az a hangszerelése pedig, hogy "a Gyurcsány-kormány bűneiért ne szenvedjen a magyar nép", átlátszó píártrükk, amely közönséges hazugságra épül. Kiindulópontja, hogy a magyar kormányok (nem az övé - bár az is kiszervezte a költségvetésből az autópálya-építés költségeit) hamis statisztikai adatokat szolgáltattak éveken át az uniónak, nem igaz. Ezzel senki nem vádolta meg Magyarországot - a görögöket, az olaszokat és a portugálokat, az EU "régi tagjait" viszont annál inkább. Itt a tervezett és tényleges államháztartási hiányok számait csúsztatta egymásra s próbálta valótlan adatközlésnek feltüntetni Orbán.

Mindennek a tetejébe Orbán úgy tett, mintha Barrosón múlna (esetleg Almunia pénzügyi biztoson), hogy az államháztartási egyensúly helyreállításának késlekedése miatt Magyarország "forrásmegvonásban" részesül-e vagy sem. Ez történetesen nem az Európai Bizottságon múlik. Orbán Viktornak emlékeznie kell 2003 decemberére, amikor is az Európai Bizottság büntetőszankciókat kezdeményezett a német és a francia kormány ellen a háromszázalékos államháztartási deficitlimit sorozatos átlépése miatt, ám a pénzügyminiszterek tanácsa, mint felsőbb szerv, többségi szavazással keresztülvitte, hogy ezeket a voltaképp normatív szankciókat ideiglenesen hatályon kívül helyezzék, sőt, a kárhoztatott kormányok elérték azt is, hogy deficitcsökkentési ígéreteiket (igen, ígéreteiket! - lásd még Magyarország esetét, tiszta párhuzam) se kelljen teljesíteniük akkor, ha gazdaságuk nem növekszik az "elvárt" mértékben. (Azóta se növekszik, azóta is átlépik a három százalékot, azóta sincsenek szankciók.) Annak idején olyan volt a hangulat, hogy Mer francia pénzügyminiszter kemény hangon kérte ki magának a kötelező költségvetési fegyelmet, mondván, hogy az nem serkenti, hanem inkább megfojtja az érintettek növekedését. Prodi, a bizottság akkori elnöke pedig kilátásba helyezte a háromszázalékos limit tágítását. Gordon Brown, Blair akkori és mai pénzügyminisztere pedig azzal indokolta a brit túlköltekezést, hogy a kincstárnak a vártnál több pénzre volt szüksége "az otthonszerzés finanszírozásához, az önkormányzatok anyagi válságának enyhítéséhez és a vállalkozások élénkítéséhez". Ismerős? Mindezt nagyok és gazdagok mondták - nincs tehát igaza Gyurcsánynak, amikor a kicsik és szegények nevében azzal érvel, hogy a gyors hiányleépítés kedvéért se a felzárkózási céljainkról, se a modernizációról nem mondunk le?!

Gyurcsány most "dacol Brüsszellel", miközben egyes számú politikai ellenfele, aki éveken át ostorozta a Brüsszel előtti bokázást, most maga bokázik, igaz, beletekeredve csúsztatásainak kampányszagú folyondárjába.

De a fő kérdés nem is ez. Hanem az, hogy Brüsszel feltűnően sokat törődik egy, az euróövezethez nem is tartozó ország (Magyarország) költségvetési fegyelmével, holott a "növekedési és stabilitási kritériumokat" nem a kinn, hanem a benn lévőkre találták ki. Németország, Franciaország, Olaszország, Görögország, Portugália fegyelmezetlensége az, ami az euró, a közös valuta stabilitását aláássa, a magyar államháztartásnak, a forintnak ehhez pillanatnyilag az égadta világon semmi köze.