Míg nálunk a reformkommunisták 1985-ös törvénymódosítása tette ezt lehetővé, addig Romániában és Bulgáriában a rendszerváltás után változott a jogszabály. Kutatások bizonyítják, hogy a szabad választás lehetőségével nem minden állampolgár tud élni, és a legszegényebbek azok, akik nem választhatnak. Ők alacsonyabb szintű közszolgáltatásban részesülnek, közpénzből. Akik jól informáltak, van autójuk, meg tudják fizetni a tömegközlekedést, azok igyekeznek minél jobb ellátást szerezni a gyereküknek, és ki hányná ezt a szemükre? A következmény viszont: szegregáció. Egyre több iskola teljesen homogén a gyerekek családi háttere, a szülők iskolai végzettsége, a család anyagi helyzete szempontjából. Egyre több iskolába csak az elit gyerekei, vagy csak szegény, illetve roma gyerekek járnak.

A távoli, elzárt kistelepüléseken a szegregácót csak célzott, a település egészére vonatkozó programok enyhíthetik. Más a helyzet a nagyvárosokban, ahol sok iskola van és helyi tömegközlekedés.

Az utóbbi hetekben a nagyvárosi szegregációt megcélzó két perben is ítélet született. Egy Szófiában, a másik Miskolcon, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bíróságon. Mindkét pert civil szervezet indította, Bulgáriában a European Roma Rights Centre (www.errc.org), Magyarországon az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (www.cfcf.hu).

Az European Roma Rights Centre az oktatási minisztériumot, a városi önkormányzatot és az iskolát együtt perelte, a magyar alapítvány a miskolci önkormányzatot.

Magyarországon 2003-ban fogadták el az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényt, mely régóta igazolhatatlan hiányt pótolt a diszkriminációs ügyek felderítésével és jogorvoslásával kapcsolatban: meghatározta a közvetlen-közvetett hátrányos megkülönböztetés fogalmát, a védett csoportokat, s olyan, a magyar jogban eddig ismeretlen eszközöket biztosított a sértettek és a jogvédő szervezetek számára, amelyek hatékonynyá tehetik a diszkrimináció elleni jogvédelmet és a jogorvoslatot. A törvény lehetővé teszi, hogy a felperes képviseletében társadalmi szervezet is eljárjon.

A 2004-ben keletkezett bolgár antidiszkriminációs szabályozás hasonló a magyarhoz, és egyértelműen tiltja a faji szegregációt mint a diszkrimináció egy formáját. Meghatározása szerint a faji szegregáció megtörténhet valamilyen cselekedet vagy akár annak elmulasztása következtében; egy személy faji, etnikai hovatartozása vagy bőrszíne alapján történő, kényszerítő elkülönítése során. A törvény kötelezi a hatóságokat, hogy hatáskörükben intézkedjenek a diszkrimináció megelőzése és megszüntetése érdekében.

Sajnos a magyar törvény különbözik a bolgártól a mulasztás ügyében. A törvény szerint az esélyegyenlőség megsértésének öt esete: a közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés és megtorlás. A törvény a rendelkezések között felsorolja a lehetséges elkövetési formákat, egyebek között a magatartást, a rossz utasítást vagy gyakorlatot, illetve a mulasztást is. Később azonban a szegregáció, a zaklatás és a megtorlás meghatározásakor nem rendelkezésről, hanem csak magatartásról beszél, ezért tehát a szegregáció esetében a hatóságok nem követhetnek el jogsértést mulasztás útján, mint Bulgáriában. Ha elnézik a szegregált iskolák működését - az nálunk nem mulasztás.

Az ERRC tavaly októberben adta be keresetét. A felperes (egy nemzetközi civil jogi szervezet, amely saját erőforrásainak felhasználásával indította a pert) a hatóságok mulasztásait tette a per tárgyává, nevezetesen, hogy az iskolában nem a szabályoknak megfelelőek a tárgyi feltételek, hogy alacsonyabbak a követelmények és a kétnyelvű diákokkal nem foglalkoznak megfelelően, nem ellenőrzik a hiányzásokat, és így megsértették a gyerekek egyenlő bánásmódhoz és azonos színvonalú oktatáshoz való jogát. A bíróság október 25-én kimondta, hogy az elkülönítés nem a roma gyerekek szabad akaratából történt, hanem a hatóságok be nem avatkozása és a jogsértő helyzetet tudomásul vevő magatartása miatt. A bíróság megállapította, hogy a roma gyerekek a városi gettó, a lakóhelyi szegregáció miatt kerültek a szegregált iskolába, és azért nem mehettek másikba, mert félniük kellett a nem romák rasszista megnyilvánulásaitól.

A szófiai bíróság úgy vélekedett, hogy a bolgár hatóságok (minisztérium, iskolafenntartó önkormányzat és maga az iskola) követtek el szegregációt a roma gyerekekkel szemben, amikor hagyták, hogy egy roma gettóiskola működhessen Szófia Filipovtsi nevű városrészében. A bíróság úgy döntött, hogy sérül a 103-as iskolába járó roma gyerekeknek az egyenlő bánásmódhoz, az azonos minőségű és integrált oktatáshoz való joguk.

Az oktatási minisztérium, a szófiai városi önkormányzat és az általános iskola megsértette a faji szegregáció tilalmát és az állampolgárok egyenlő bánásmódhoz való jogát kimondó bolgár és nemzetközi jogszabályokat. A bíróság megállapította, hogy a hatóságokat felelősség terheli azért is, hogy nem fordítottak kellő figyelmet a gyerekek iskolai mulasztására. A bíróság kiemelte a szegregáció különlegesen negatív társadalmi következményeit. Az egyik fontos bolgár roma szabadságjogi szervezet vezetője szerint: a bíróság történelmi jelentőségű határozatot hozott. Az ítélettel kezdetét veheti a romák szégyenletes szegregációjának felszámolása.

A magyar alapítvány Miskolcon a védett csoport meglétét akarta bizonyítani és azt, hogy a gyerekek az elkülönítés miatt folyamatosan kárt szenvednek. Sikerült is bizonyítaniuk, hogy a roma gyerekek nagy csoportjának sérülnek a jogai, hiszen alacsonyabb szintű oktatáshoz jutnak, és külön iskolaépületben kénytelenek tanulni. A miskolci bíróság első fokon hozott döntést az ügyben, és nem találta elítélendőnek, hogy egy iskola-összevonás kapcsán nem történt meg az integráció, és hogy egy iskolaépületben kizárólag roma gyerekek tanulnak együtt. A per folytatódik, rövidesen kiderül, hogy a magyar jogi szabályozás alkalmas-e arra, hogy törvénytelennek nyilvánítsa a nyilvánvaló tényt: azt, hogy ha egy iskolaépületbe csak roma gyerekek járnak, az szegregáció.

A szerző a Fővárosi Közgyűlés oktatási bizottságának tagja