Az államadósságot lényegében nem öröklő, kiegyensúlyozott gazdálkodást folytató balti államok kiugró növekedési ütemet produkálnak, évente hat-tíz százalékkal bővülnek az észak-európai államok vonzáskörében. Mégis úgy tűnik, az euró bevezetésére kitűzött céldátumaikat nem tudják tartani. Folyó fizetési mérlegük a GDP százalékában nyolc-tíz százalékos - a magyarnál is nagyobb - hiányt mutat, s e deficitet mindinkább a külső eladósodás finanszírozza - ez azonban nem maastrichti kritérium, vagyis nem akadálya a közös pénz bevezetésének. Államadósságuk pedig elenyésző, a költségvetés Észtországban többletet mutat, a másik két országban kis hiányt, jóval a tűréshatáron belül. Ám az infláció komoly probléma: Észtországban 4,5, Lettországban pedig 7,6 százalékos. (Litvánia egyelőre korláton belül van.) Ebben persze szerepet játszik a drága olaj, ahogy a kiemelkedő növekedés is. Az árakat mesterséges úton le lehetne vinni a kívánt szintre, de vagy a gazdasági növekedés lendülete törne meg vagy a költségvetés hiánya emelkedne. Az érintettek egyik változatot sem fogadják el, inkább jöjjön később az euró.

Észtország és Litvánia 2007., Lettország 2008. január elsején tervezi bevezetni a közös pénzt. Előbbi kettő még 2004 nyarán belépett az uniós árfolyamrendszerbe, Lettország egy évvel később. Ám már ezt megelőzően is az euróhoz kötötték a nemzeti valutákat, lényegében fix árfolyamon, ebből következik, hogy a gyors gazdasági és termelékenységi növekedés nem tud másképp érvényre jutni, mint az árak emelkedésében. A valutát ugyanis nem tudják felértékelni. A The Economist idézi Willem Buitert, a London School of Economics professzorát, aki úgy véli: a gazdasági növekedés fékezése őrültség volna. Ez egyben egyfajta vélemény is az új csatlakozókra kiterjesztett valutauniós szabályokról.

Az unió jelezte, szigorúan megköveteli a feltételek teljesítését, s közölte, az euró bevezetésének gyakorlati előkészületeivel sem elégedett. - Nem vagyunk hajlandóak bármilyen árat megfizetni az euró 2007-es átvételéért - mondta a The Wall Street Journal Europe-nak Andrus Ansip észt miniszterelnök. Hozzátette: csökkenthetnék például az élelmiszerek áfáját, de ez a büdzsé hiányát növelné. A befektetők bizalmának megőrzése pedig fontosabb, mint az euró-határidő betartása. A jövő évi választásokra készülő Aigars Kalvitis lett kormányfő szerint nem lehet rövid idő alatt mérsékelni az inflációt. Megjegyzi: az eurózóna bővítése úgyis politikai döntés kérdése.

Az észt jegybank úgy értékeli a helyzetet, hogy az inflációs ráták eltérése a gyorsan növekvő új tagok és a lassan bővülő érett gazdaságok között teljesen természetes jelenség, s pusztán a fogyasztói árnövekedés visszafogása érdekében nem kellene feladni az ésszerű költségvetési politikát. Ugyanakkor még a baltiak esetében is felmerül, vajon meddig tarthatók fenn a fix árfolyamok, az nem teszi-e sérülékennyé az országokat.

Az euró egyébként a balti államokban is szélsebesen hódít. A lett bankok által nyújtott hitelek fele a közös valutában képződik.

A huszonötök nemzeti össztermékének hozzávetőlegesen 0,1 százalékát adják fejenként a baltiak. Mégis, bármilyen furcsa, a rendszer logikájából az következne - írja a The Wall Street Journal -, hogy az Európai Központi Bank emelje a kamatot, hogy segítse mérsékelni az ottani inflációt.