Gondolatok a "vízfejből"
Érdeklődéssel, mert a megszólalók egyik vagy másik város mellett érvelve a magyarországi települések egymáshoz való viszonyáról is érdekes megállapításokat tettek. De nagy adag szomorúsággal is, mert érzékeltem a magyar szellemi és politikai elit egy részének gondolkodását nagymértékben átható Budapest-ellenességet is, ami a "na, nehogy már ezt is Budapest nyerje" hozzáállásban nyilvánult meg.
A főváros elleni legáltalánosabb kifogás, hogy Budapest úgymond vízfej, amely rátelepszik az országra. Magyarország településszerkezete ma tényleg nem egyenletes, abban egyetlen "világváros" található, mégpedig a főváros. A történelmi okok mindenki előtt ismertek: azok a nagyobb települések, amelyek Budapest mellett további jelentős centrumként jöhetnének számításba - Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Szabadka stb. - ma az ország területén kívül találhatók. A főváros versenytárs nélkül maradt Magyarországon. Budapest "vízfej" szerepe így összefügg a ma is jelentős érzelmeket mozgósítani képes Trianon-traumával; ezért azonban nem volna szabad a fővárosra haragudni, elvégre nem a város hozta a fejünkre a történelem viharait.
Gazdasági szempontból a különbség Budapest és a többi település között igen szembetűnő: itt van bejegyezve messze a legtöbb társas vállalkozás, amelyek együttesen a magyar GDP mintegy 40 százalékát állítják elő; ez a Magyarországra érkezők első számú turisztikai célpontja; fejlettsége pedig a magyarországi településeké közül a legközelebb áll az EU átlagához. Mindezen tulajdonságai alapján nyugodtan kimondhatjuk, hogy a főváros a magyar gazdaság erős motorja, amelynek fejlődése ezért az ország egészére kedvező hatással van.
Az is kétségtelen, hogy Budapest Magyarország "arca" a világ felé. A hazánkba érkező külföldiek túlnyomórészt Budapestet látják először az országból, ide fut be a vonatjuk, ide száll le repülőgépük, és innen utaznak tovább az ország más vidékeire. Nem mindegy tehát, milyen arcot mutat nekik a város.
Az elmúlt század első fele óta különböző formákban búvópatakként vissza-visszatérő népies-urbánus ellentét is érezteti hatását, amikor arról folyik a vita, hogy a fejlesztéseknél - alacsonyabb fejlettségi szintje okán - a vidék élvezzen-e elsőbbséget, avagy fordítsunk az állami büdzséből jelentősebb összeget a főváros fejlesztésére: 4-es metróra, út- és hídépítésre, szennyvíztisztítóra és füstgázmosóra is. Széles körben elterjedt és tetszetős érv, hogy amíg Budapest fejlettebb az ország többi részénél, addig nagyobb fejlesztési pénzeket, nagyobb "kiugrási lehetőséget" (pl. kulturális fővárosi címet) ne kapjon, hanem azokból a többi települések részesedjenek. Ez a szemlélet azonban szerintem, bár első látásra igazságosnak tűnik, valójában senkinek nem hasznos. A szükséges, állami segítséggel megvalósított fejlesztések nélkül a főváros nem vagy csak rosszul fogja tudni betölteni szerepét: ha az általa mutatott arc nem elég vonzó, ha rossz a közlekedés és sok a kátyú, ha szennyezett a levegő és szemetes az utca, a külföldi és hazai vendégek elmaradoznak, a gazdasági befektetések máshova áramlanak. Ha pedig a főváros gyengélkedni kezd, azt az egész ország meg fogja sínyleni.
Ezen a helyzeten változtatni kell, és vissza kell adnunk Budapestnek az önbecsülését. Szakítanunk kell a régi rossz reflexekkel és be kell látnunk, a fővárost és a vidéket nem egymás ellenében, hanem egymással összhangban kell fejleszteni.
A város fontos vasúti csomópont volt és az ma is, ám pályaudvaraink felújításra és fejlesztésre szorulnak. A légi közlekedés terén hasonló a helyzet, és bár a Ferihegyi repülőtér fejlesztése, úgy tűnik, meg fog oldódni, szükségesek azok a fejlesztések is, amelyek a repülőtér jobb, "európaibb" megközelítését szolgálják: kell a repülőtéri gyorsvasút és elengedhetetlen a gyorsforgalmi út átépítése is. A közúti tranzitforgalom számára - és a város tehermentesítése végett - föltétlenül valódi körré kell tenni az M0-ást, s meg kell építeni az ehhez szükséges Duna-hidakat. De hogy a közlekedésen kívül mást is említsünk, ugyancsak Budapest volt a "boldog békeidőkben" az a város, amelynek színvonalas egyetemén tanult fél Délkelet-Európa szellemi elitje - az önállóvá vált Bulgária állam- és jogrendjét például Budapesten végzett kiváló jogászok alkották meg. Napjainkra ez a tudásközpont funkció kissé hátrébb szorult, amin változtatnunk kell.
Azok a fejlesztések, amelyek a főváros európai szerepének javítását szolgálják, igen sokrétűek és nagyléptékűek, ennek folytán viszont igen drágák is; annyira, hogy azokat a város önerőből egyáltalán nem, vagy csak nagyon lassan képes megvalósítani. Idő azonban nincs, hiszen versenyhelyzet van. Az élet - és Európa - nem fog a végtelenségig Budapestre várni: ha rövid időn belül nem lépünk, lehetséges szerepünket más foglalja majd el, s akkor Budapest nem lesz egyéb, mint a számtalan "önerőből" elszalasztott magyar lehetőség egyike.
A Budapest fejlesztése mellett szóló legfontosabb érv azonban a város lakóinak, a fővárosi emberek életének könynyebbé, egyszerűbbé, komfortosabbá tétele. Ehhez van szükség a konszenzusra, a főváros és az ország vezetőinek parlamenti ciklusokon átívelő, rövid távú politikai érdekektől nem befolyásolt együttműködésére, valamiféle evidenciaként kezelhető budapesti minimum lefektetésére.
A fejlesztések gyorsítása a jelenlegi újraelosztási mechanizmusokat figyelembe véve állami támogatás nélkül nehezen megy. Észre kell vennünk, hogy Budapest és a központi régió fejlődése nem választható el egymástól, egymás ellenében egyikük sem boldogulhat. Ugyancsak nem boldogulhat egymás nélkül a központi régió és az ország többi része, hiszen a központ fejlettsége hatékony és szolidáris állami újraelosztás mellett magával húzza az ország többi részét is. Ehhez azonban az kell, hogy a központ is lehetőséget kapjon a fejlődésre, hogy helyt állhasson a versenyben; neki ugyanis nem csak az országon belül, hanem európai szinten is meg kell állnia a helyét. Ha viszont becsületesen helyt tud állni, azt nem kizárólag önmaga számára teszi. Sikere, ha élvezi a társadalom egészének támogatását, egyben Magyarország közös sikere is lesz, vonzó arca egyben egész Magyarország névjegye is. Ez pedig, úgy vélem, van olyan fontos, hogy felülemelkedjünk korábbi beidegződéseinken, és közösen cselekedjünk Budapestért.
Molnár Gyula
A szerző az MSZP budapesti
