Csendesen lépek be a Kamaraerdő szélén álló épület kapuján. A lépcsőn felfelé menet kíváncsian nézek körül - akvárium, kis szobai szökőkút fogad. Nyugodt, kellemes a légkör. Az emeletre érve az iskolaév előtt álló "óriáscsoport" óvónője, Vasziluliszné Péter Zsuzsa invitál be a terembe: a mese következik. Gyorsan elhelyezkedem, és megfelelő távolságból, hogy ne zavarjak, csak figyelem őket. A méhkasként zúgó csoport a "mese" szó elhangzásakor a szőnyeghez szalad, fegyelmezetten körbeülnek, már jól tudják, mi következik. Teljes a csend. A huszonkét gyerek csillogó szemmel hallgatja, figyeli az óvónőt: Kolontos Palkó, a szegény asszony, a csúf banya, és a csacsi alakja sorra megelevenedik előttük. A verses résznél mindannyian bekapcsolódnak, és együtt kántálják a csacsi történetét, egyre hangosabban. Mesekönyv nincs - csak a gyerek és a történet kapcsolata áll a középpontban. Palkó már a királyi udvarban szerepel, és a gyerekek aggódva figyelik, vajon megmenekül-e. Mindenki fellélegzik: Kolontos Palkó végül a király szolgálatában maradhat, a csacsival együtt, élete végéig. Most már csak a zárómondat marad: Aki nem hiszi, járjon utána - mondják a gyerekek is, az óvónővel együtt. A csattanós befejezés után pedig - felszabadultan, vidáman már az udvarra készülődnek. Az előbb még figyelmesen ülő "óriások" pillanatok alatt az öltözőben vannak, és hamarosan már csak a kinti zsivaj szűrődik be az ablakon, míg a szomszéd teremben a nagycsoport készülődik a Márton-napi műsorral: Réce, ruca, vadliba - hallom, ahogy mondogatják.

Amíg a gyakorló kisóvónő a csoporttal foglalkozik, Zsuzsa néni beavat az óvoda életébe:

- Az állatmeséket minden korosztály szereti. Nagyon fontos, hogy a gyermek beleélhesse magát egy mesehős szerepébe, átélje, amit hall, és mindez nyugodt, biztonságos légkörben, szeretettel teli hangulatban történjen. A kiscsoportos gyerekek hallgatják a legszívesebben az állatokról szóló meséket, ők társaiknak tekintik az állatokat. Ezért tanulják meg könnyen és gyorsan a mondókákat, rigmusokat is, melyeket bábozással már eljátszathatunk velük. Így a nyelvi készségük, a beszédértés képessége is gyorsan fejlődik, és ők maguktól is szívesen játszanak a bábokkal - mutat közben a teremben álló, mesealakokkal teli "kisszínpadra".

- Öt-hat évesen a társas viselkedési formákat tanulják a gyerekek, és önállóan is kitalálnak meséket. Ekkor a csodás elemeket tartalmazó tündérmesék a nagy kedvencek: Szóló szőlő, Tündér Ilona és Árgyélus, vagy Az égig érő paszuly. Magukra öltik a számukra kedves mesefigura alakját, el is játsszák egymás közt a hallott történeteket. A mesealakok rajzaikban is megjelennek. A gyerekek érdeklődőek, nyitottak, jól megjegyeznek mindent, a meséket is, szóról szóra. Sokszor ők javítanak ki engem - mondja nevetve az óvónő.

- A hat-hét évesek a folytatásos meséket is nagyon kedvelik, sőt, már az olvasás élménye is kezdi érdekelni őket. Néhányan már olvasni is tudnak ilyenkor. A Micimackó, Bors néni, a hétfejű tündér szinte állandó "mesetársak" a számukra. Öröm ilyenkor együtt dolgozni velük, látni, ahogy a mesében élnek - fejezi be végül Zsuzsa néni, és sietve elköszön: a gyerekek már várnak rá.

- A kamaraerdei óvodában a gyerekek kedvenc meséi mellett az óvónők kedvencei is megtalálhatók - veszi át a szót az óvoda vezetője, Kisfalviné Lauber Andrea.

- Régi, jól ismert mesekönyvek, és modern alkotások is ott sorakoznak a termek polcain. Emellett az év ünnepeihez fűződő mesék, versek, mondókák, illetve a magyar és nemzetközi népmesék alkotják a kört. Nem véletlen, hogy ilyen sokféle meséből válogathatnak itt a gyerekek. Az óvoda legfontosabb feladata az élménynyújtás. Nem minden családban jut idő az esti, közös mesélésre.

- Az sem mindegy, milyen mesekönyvet adunk a gyerekek kezébe. A gyerekkönyvek minősége: az illusztrációk, a témák, a kultúrkör ebben az óvodában is meghatározza az óvónők választását. Jó néhány meséskönyv, mint például a Magyar Népmesék sorozat, a Kisvakond története, az angol Tesz-Vesz Város és a Móricz-, Móra-féle állatmesék most is ugyanolyan népszerűek, mint évekkel ezelőtt. Ugyanilyen az "Icinke-picinke", Kormos István Vackorja, a Micimackó vagy az aktuális ünnepkör - most éppen a Márton-napi készülődés - irodalmi anyaga.

Miközben hallgatom az ismerős neveket, címeket, szemem végigfut a négy csoport termein. Természetes anyagok sokaságát látom: faasztalok, székek, polcok; a falak halvány rózsaszíne hívogató és barátságos. Az öltözőszekrényeken a gyurmából készített jelek sora, a falakon a gyerekek alkotásai sorakoznak.

- Mostanában több könyvkiadó, könyvterjesztő keresi meg az intézményt kiadványaival és árajánlataival, mellyel sokszor megkönnyítik a dolgunkat - folytatja a vezetőnő, miközben végigsétálunk az óvodán. - Válogathatunk a legújabb, gyermekeknek szánt irodalomból, és így az óvodaprogram, adott esetben, ki is egészülhet. Legfontosabb számunkra, hogy a gyerekek koruknak megfelelően, teljességében láthassák a világot, ezért törekszünk arra, hogy sokféle vizuális élményt adjunk neki - teszi hozzá.

Gyorsan elrepült az idő. Kilépek az udvarra, hogy elbúcsúzzak a gyerekektől és Zsuzsa nénitől, bár szívesen maradnék még. Olyan világban jártam az elmúlt másfél órában, ahol a gyerekekre odafigyelnek. Mesélnek, játszanak, beszélgetnek velük. A mese varázsa itt még hat, a gyerek még gyerek maradhat, mielőtt elkezdődne az iskola.

Fábián Anikó

| Az itteni óvodai irodalom két alapműve az Icinke-picinke népmesegyűjtemény és az Óvodai nevelés játékkal, mesével. A főiskolai szöveggyűjtemény, az Iskolába készülök a harmadik olyan könyv, melyből jó értelemben kötelezően válogat az óvónő.

A nagyobb gyerekek már a folytatásos mesére is tudnak összpontosítani