Továbbra is kérdéses, hogy lehetőség vagy kényszerűség lesz-e a médiában és a művészvilágban foglalkoztatottak számára az ekho választása. Tapasztalatok szerint egyelőre teljes a tanácstalanság az érintettek körében, kinek kell és kinek nem kell majd az ekho szerint adóznia. Az új adónemmel ugyan a kényszervállalkozásoknak próbál meg a parlament kedvezményes alternatív adózási formát kínálni, valójában azonban a színlelt vállalkozásokat kívánja felszámolni. Ezek megszüntetésére jövő év június végéig szavazott moratóriumot a parlament. A 20 százalékos kifizetői és a 15 százalékos munkavállalói ekhóval lényegében mindkét fél nyugalma "megvásárolható". Ennél is vonzóbb adózási forma azonban az egyszerűsített vállalkozói adó (eva), ami nagyon népszerű az érintett szakmák képviselői körében (lásd táblázatunkat). Ezért az érintettek arra várnak, hogy megtudják, át kell-e térniük az ekhóra, vagy továbbra is maradhatnak evás vagy költségelszámolásos vállalkozók.

A törvénytervezet érdek-képviseleti egyeztetésén azt ígérték a foglalkoztatáspolitikai és a pénzügyi tárca vezetői, hogy november 15-ig kidolgozzák annak kritériumait, hogy az érintett szakmákban mi minősül vállalkozói, illetve munkaszerződésnek. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium sajtóosztályától tegnap azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a hét második felében készül el az erre vonatkozó szabályrendszer tervezete. Úgy tudjuk, hogy a szakmai érdekképviseletekkel csak a hét elején kezdte el az egyeztetést a tárca.

A hatályos általános jogszabályi rendelkezések alapján nem egyszerű megítélni, hogy ténylegesen vállalkozói tevékenységről vagy burkolt munkaviszonyról van-e szó. Nagy eséllyel fennakad az ellenőrök hálóján az a vállalkozói szerződés, amelyben kikötik, hogy kinek kell elvégeznie a feladatot, s kinek van alárendelve. Biztosan feltűnik az ellenőröknek, ha bizonyíthatóan mindig a társaság ugyanazon tagja végzi el a munkát. Szemet szúr az is, ha a megrendelő utasíthatja a vállalkozót, hogyan szervezze meg a munkát, vagy ha szabadságra, a munkavégzés helyére vonatkozó utalásokat tartalmaz a szerződés. Ellenben az sem jelenthető ki egyértelműen, hogy munkaviszonynak minősül, ha valaki vállalkozóként a megrendelő telephelyén végzi a tevékenységét. A színészek például bizonyosan a színházban dolgoznak. A restaurátoroknak viszont nem feltétlenül csak egy adott múzeum műtermében kell tevékenykedniük, mint ahogy az újságíróknak sem csak egy szerkesztőségben. Utóbbiaknál nem célszerű kikötni a vállalkozói szerződésben, hogy a munkát hol kell elvégezniük. Szakértők szerint nehezen kifogásolható a vállalkozói jogviszony, ha az érintettek több megrendelőnek dolgoznak, több helyre számláznak. Nehéz bizonyítani a színlelt vállalkozói szerződéseket a társaságoknál is, esetükben ugyanis nem konkrét személlyel állapodik meg a munkaadó.

A több színházban is fellépõ színészek vállalkozói jogviszonyában nehezen találhat kifogást az APEH