Radikális indulattal, handabandázás nélkül
- A Károli Egyetem az utóbbi években elsősorban a falai közt és körülötte zajló politikai harcokról volt híres. Dékánként tervez-e konszolidációt?
- Az átpolitizáltság az élet minden területén tetten érhető, nem csak a felsőoktatásban. Minden, ami 1990 után létrejött, pártpolitikai osztozkodás révén született meg. Gondolhatok itt egy éppen velünk szemben lévő épületben dolgozó testületre, az ORTT-re, vagy akár az Alkotmánybíróságra. Ha osztozkodásra itt nem került is sor, miért éppen a Károli Egyetemet kerülte volna el a politika?
- A Károli - a Hegedűs Lóránt püspök által fémjelzett radikalizmussal - a jobbszél felé húzott. Így van ez most is?
- A Károli Egyetem létrejötte a református egyház tagoltságát, belső ellentéteit is tükrözi. Amióta létezik magyar református egyház, különböző habitusú vezetői, képviselői voltak. Ez a sokszínűség a protestantizmus lényegéből, szervezeteinek demokratikus jellegéből fakad. Kétségtelen, hogy Hegedűs püspök úr, az egyetem alapításában legaktívabban részt vevő egyházvezető személyéhez, gondolkodásmódjához sokkal inkább kapcsolható a radikalizmus fogalma, mint a jelenlegi egyházvezetés más tagjaihoz. Ez a fajta radikalizmus valóban közel állt ahhoz, amit a politikában Csurka István képviselt. Mégsem arról volt szó, hogy a radikális politikai jobboldal betette a lábát egy egyházi intézménybe. Csupán láthatóvá vált, hogy a püspök úr melyik parlamenti erőt tünteti ki rokonszenvével.
- Létezik ma akarat a Károliban, hogy ez a radikalizmus az egyetemi ifjúságban gyökeret verjen?
- Ennek a radikalizmusnak vannak tartalmi, világnézeti, kulturális töltetei és vannak gyakorlati-politikai magatartásjegyei. Ami az előbbieket illeti, magamat is radikálisnak tartom. Tizennyolc évvel ezelőtt tudatosan álltam a rendszerváltozási folyamatnak arra az oldalára, amelyik határozottabb, dinamikusabb fordulatra készült. Ez részint a Kádár-korszakkal való egyértelmű szakítás szándékát, részint annak a neoliberális doktrínának a határozott elutasítását jelentette, amely a gazdasági és hatalmi célokat előnyben részesíti a társadalom elemi érdekeivel szemben. Miután végül is ez a doktrína nyomta rá bélyegét az elmúlt tizenöt év történetére, természetesen elégedetlen és radikális indulatú vagyok. Ugyanakkor idegen tőlem az a szemlélet és az a handabandázó politizálás, amely igyekszik jogot formálni a nemzet ügyének kizárólagos képviseletére. Noha az egyetemen nem folytatunk politikai agitációt, a protestáns szellemi tradíciókat követve igyekszünk a fenti értelemben radikális gondolkodású, s a magyarság ügyének elkötelezett ifjúságot nevelni.
- Az ön irányításával ilyen egyetem lesz a Károli?
- Nyilvánvaló, hogy az itt folyó oktató és kutatómunka szellemét és programját döntően a református egyház értékei és törekvései határozzák meg. De nem csak az értékirányultság jellemzi egy egyetem arculatát. Ma a fiatal diplomások általában, de a bölcsészek különösen ki vannak téve annak, hogy piacosodó világban kell érvényesülniük. Hovatovább az a legfőbb kérdés, hogyan lehet állásra, pénzre, szerződésre váltani a tudást. Következésképpen az egyik legfontosabb cél, amit egy bölcsészkar maga elé tűzhet, hogy legalább a bölcsészképzést megpróbálja kivonni ebből a piaci zónából. A társadalomnak egészen más szféráiban kell ugyanis hasznosulnia az itt szerezhető tudásnak, mint ahol azonnal, vagy középtávon hozhatna eredményt. Ahhoz azonban, hogy a csökkenő állami támogatás mellett is fenn tudjuk tartani magunkat, egyensúlyt kell teremtenünk a "haszontalan" tárgyak és a "fizetős" szakok között.
- Milyen szakokat indítana?
- Bővíteni kívánjuk a klasszikus diszciplínákat, például neolatin, francia, etika és néprajz szakokkal. De szeretném, ha amerikanisztika, politológia és szociológia tanszékeket is létrehozhatnánk.
- Pénz lesz rá?
- Meg kell keresnünk az állami támogatáson kívüli forrásokat. Ez a legnagyobb kihívás, de úgy látom, a bankok hajlandóak részt venni olyan oktatási formák finanszírozásában, amelyek belátható időn belül rentábilisnak bizonyulnak. Fizetős formában négy-öt év alatt megtermelhetjük a költségeket.
- Az itteni újbóli szerepvállalása azért is érdekes, mert az ön tevékenységét a közvélemény igazán csak a rendszerváltozást megelőző és a közvetlenül azt követő időszakban követhette nyomon. A Mozgó Világnak egykori, az állampárt által leváltott főszerkesztőjével beszélek, aki később az antalli MDF meghatározó személyisége lett. Hogyan gondol vissza azokra az időkre, hogyan látja a mai konzervatív tábort Magyarországon?
- Amikor 1983-tól belesodródtam a közügyekbe, tulajdonképpen nem politizálni akartam, csak határozott álláspontot vinni abban, ami rám bízatott. Amikor pedig a fordulat érlelődött, már politikai múlttal rendelkező embernek számítottam, vagyis kimaradni ebből a rendszerváltozás nevű akcióból, nem lett volna illő.
- Már a lakiteleki sátorverésen is ott volt...
- Egyértelmű volt, hogy hol a helyem.
- Amikor a MIÉP kivált az MDF-ből, sokukat kizárták - ellensúlyozva Csurka eltávolítását.
- Egyeseket kizártak, én meg lemondtam a frakció-alelnökségi tisztemről, és ez a folyamat vezetett el oda, hogy a következő belső konfliktusnál már a szakítók oldalára kerültem. A magunk útját jártuk, ezért hamarosan észlelnünk kellett, hogy a politika kimozdul alólunk. Amikor felismertük, hogy a rendszerváltás kereteit és irányát általunk nem befolyásolható világpolitikai erők határozzák meg, el kellett döntenünk, hogy mindenképpen benn akarunk-e maradni ebben az idegen játéktérben, vagy megpróbáljuk legalább a saját civil életünkben hasznossá tenni magunkat.
- A Fidesz 1998-as kormányra kerülése az ön számára hiteles konzervatív történet?
- A Fidesz épp úgy egy nagy folyamat, mint ahogy az MDF is az volt. Ennek a folyamatnak az a szakasza, ami kiérlelte a mi 1996-os kiválásunkat, a velünk való legszorosabb együttműködés jegyében zajlott. Akkor készültünk a Fidesz-MDF-KDNP hármassal a Polgári Szövetséget létrehozni. Végül ennek a kísérletnek az MDF-en belüli okokra visszavezethető kudarca vezetett a pártszakadáshoz.
- Nem inkább arról volt szó, hogy Orbánnak inkább az MDF kellett, mint az MDNP?
- A kiválásunk nem változtatta meg a parlamenti erőviszonyokat. Megmaradt az MDF, és nem szerveződött olyan tömegtámogatás az MDNP mögött, ami egy hatalomra készülő párt számára fontos lett volna. A Fidesz szükségképpen az MDF-fel kereste az együttműködést. Ezt megértettem, de a jobboldal egyesítéséhez választott eszközeiket cseppet sem éreztem sem szerencsésnek, sem rokonszenvesnek. Drukkolok nekik, hogy az újabb kísérletük sikeresebb legyen.
- Aztán dékán lett a Károlin, majd Mádl Ferenc mellett dolgozott. Az egyetemre való visszatérést elégtétellel éli meg?
- Nem így fogom fel. Amíg az egészségem lehetővé teszi, igyekszem követni a rögeszméimet, s örülök, hogy újra itt dolgozhatok. Nem hiszem, hogy sokkal nagyobb megrázkódtatások értek engem az elmúlt húsz évben, mint bármelyik alkotni akaró magyar értelmiségit.
- Hogy tetszik a mai MDF?
- Látni vélem a helyét, de nem látom a szellemét, az erejét. Fontos lenne, hogy a politikai paletta mindkét oldala tagolt legyen, de az, amit a mai MDF képvisel, nem emlékeztet arra a mozgalomra, amelyik a rendszerváltozás első esztendeinek irányt szabott.
