Patyomkin-védelem
Bár az olajár emelkedésének köszönhetően Oroszország folyamatosan növeli védelmi kiadásait, a stratégiai célokhoz mérten kevés pénze van. - Ezeknek a rakétáknak nem a védelem erősítése a feladatuk, hanem, hogy megmutassák az Egyesült Államoknak: a legnagyobb hatalom védelmi rendszere is sebezhető - mondta a Topol-M rakétákról Alekszandr Golc az Eho Moszkvi rádiónak. A katonai szakértő szerint kevés olyan terület van, ahol Moszkva ereje összemérhető Washingtonéval, de a november elején fellőtt, 11 ezer kilométer hatótávolságú, irányát változtatni képes, 18 ezer kilométeres sebességgel száguldó, mobil állomásról indítható rakéta ilyen.
A 90-es évek mélypontja után látványosan növekedett a védelmi költségvetés: 2003-ban 13,7, az idén pedig már 18 milliárd dollárt tett ki. (Emellett nemzetbiztonsági kiadások címen további 17 milliárd dollár van elkülönítve. 2006-ban a két tétel összesen eléri a 40 milliárd dollárt.) Ám a kiadások kétharmada a fenntartásra megy el.
- Lehet csúcstechnológiai eredményeket felmutatni, ám a hadiipar nem tud várni a jobb időkre - nyilatkozta korábban Alekszej Arbatov. Az elemző szerint félő, hogy a csekély állami megrendelés miatt leépül a hadiipar. Így a világszínvonalú projektek, például a Tu-160-as bombázók inkább a hadsereg "Patyomkin-falvaiként", nem valós védelmi erőként szolgálnak.
A hadiipar jelenleg a külföldi megrendelésekre épül. 1992 és 1999 között hét vadászgépet és 31 tankot vásárolt az orosz hadsereg, míg Kína és India 186 repülőt valamint 315 tankot szerzett be az orosz piacról.
A Szovjetunió az 1980-as évek végén a GDP 15-17 százalékát költötte a hadseregre. Oroszország közvetlen védelmi költségvetése 2,7 (a nemzetbiztonsági kiadásokkal együtt 4,9) százalék, alig tizede az egykori szuperhataloménak. Ám így is az állami költségvetés egyharmadát teszi ki. Alig összevethető az USA 380 milliárdos katonai kiadásával. Washington atomarzenáljára elkölti az orosz katonai költségvetés másfélszeresét.
Moszkva, 2005. november
