Emlékszünk még? Nem volt ez olyan nagyon rég. Akkor, abban a sokkos pillanatban történt, miután Áder János, a Fidesz frakcióvezetője megvádolta az MDF-eseket azzal, hogy "vakondokok" vannak köztük, vagyis: sötét járatokban rejtőzködve ugyan, de nem Sólyom Lászlóra szavaztak. Ma már tudjuk: Fidesz-vakondokok ásták a titkos járatokat. A vád súlya ott és abban a pillanatban megroppantotta az MDF elnökét, aki korántsem lehetett biztos abban, hogy valóban nem az ő soraikban voltak vakondokok. Megroppantották ugyan, de az összeroppantásához mindez nem volt elég.

Emlékszünk még? A pártelnök felé nyúló egyik óvó kar Gémesi Györgyé. Azé a Gémesié, akinek megbocsátó üzenetet küldött nemrégiben az MDF vezetése, hogy ne hagyja el őket. Mert menni akar. Pontosabban: Dávid Ibolyával nem akar többé együttműködni. Emlékszünk még? Gémesi volt az, aki a számukra akkor még teljesen reménytelennek tűnő EP-választásokon kampányvezérként sikerre vitte az MDF-et: ez volt az az éjszaka, amikor az MDF teljes vezérkara ütemes "Ibolya!, Ibolya!" kiáltásokkal adta hírül országnak-világnak: a fórum megbonthatatlan, sikeres. Ott tapsolt köztük Lezsák Sándor is, ajkán keserédes mosollyal. Emlékszünk még?

Mennyi kis siker kell a bajok elkendőzésére! Mert a gondok nem ekkor kezdődtek. Mert emlékszünk még a magabiztos Dávid Ibolyára is (a labda akkor még az ő térfelén volt), aki enyhe fejcsóválással, értetlenül adja tudtunkra, hogy ő nem ért a labdarúgáshoz, amikor ordenáré antiszemitizmusról kérdezték, emlékszünk még arra a Dávid Ibolyára is, aki Göncz Árpád akkori államfő indítványa ellenére nem írta alá Kunos Péter kegyelmi kérvényét. Akkor is ugyanolyan mosollyal nézett ránk a politikusi népszerűségi listák éléről, akárcsak napjainkban, mégis, micsoda különbség. Mert a listák élén állni nem elég. Az egyén népszerűsége mögé pártot szervezni az igazi kihívás egy olyan közegben, amikor már nem is pártot kell szervezni, sokkal inkább azt kell megakadályozni, hogy a pártot ki ne szervezzék alóla. Nem Dávid Ibolya változott előnyére, ő maradt annak, aki - a helyzet változott az ő hátrányára, s a megváltozott helyzetben még a szenvtelenség is megejtőbb, hát még akkor, ha a megroppanás súlya emberi pillanatokat hoz elő.

Emlékszünk a pillanatra, amikor a Fideszt kétely nélkül kiszolgáló egykori hírszerző messiásként érkezett a fórum soraiba, hogy átvegye az akkor már kegyvesztett Gémesi szerepét? És el tudjuk képzelni Dávid Ibolya megdöbbent arcát, amikor ráeszmélt, Földi lemondása rosszkor jött?

Rosszkor jött. És a hivatalos magyarázat - Földi nem volt képes "politikai szempontokat" mérlegelni, miközben a kampányra próbálta fölkészíteni a fórumot - talán még rosszabb. Mert: vagy azt várták tőle, hogy úgy azonosuljon a politikájukkal, hogy nem politizál, vagy úgy politizált, hogy nem azonosult az MDF politikájával. Az első lehetőség meglehetősen furcsának tűnne, a másik az előzmények ismeretében életszerűbb.

Emlékszünk még arra a képre, nem volt olyan rég, amikor az államfőválasztás kapcsán ért igaztalan vádak egy pillanatra megroppantják Dávid Ibolyát? Emlékszünk még a pártelnököt óvó karokra? Az MDF - hiába a nyilatkozatok, amelyek arra utalnak, hogy a Fidesz már nem foglalkozik a fórummal - már halálos ölelésben vergődik.