Repedések a bebetonozott áramprofiton
Az új piaci szereplők felbukkanásának akadályozása, a befektetések üzleti kockázat nélküli megtérülése, versenytorzító hatás - már júniusban is ezek foglalkoztatták az Európai Bizottságot, amikor Neelie Kroes versenypolitikai biztos bejelentette: átfogó ágazati vizsgálatot indítanak az európai gáz- és árampiacon mutatkozó esetleges versenypolitikai rendellenességek feltérképezésére. Csütörtökön Brüsszel már azt közölte: kételyei vannak az állami Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. - mint hálózatüzemeltető és nagykereskedő - hosszú távú energiavásárlási megállapodásai kapcsán. A fő kifogás az, hogy ezzel szerintük a főként magánkézben lévő erőművek burkolt állami támogatáshoz jutnak. Az MVM 1995 és 2001 között kötötte meg ezeket a szerződéseit, jórészt az erőművek privatizációjához kapcsolódóan. A megállapodások - amelyek a magyar áramfelhasználás 80 százalékát szabályozzák - 2010 és 2020 között járnak le. A bizottság megállapította: a monopolhelyzetű MVM olyan erőművi társaságokkal állapodott meg, amelyek Magyarországon szándékoztak befektetni. A szerződések értelmében az MVM köteles rögzített áron, rögzített mennyiségű villamos energiát megvásárolni, és így a befektetések kockázat nélküli megtérülést biztosítanak az erőművek tulajdonosainak. A profit is papíron garantált. Mindez együtt az EU szerint elriaszthatja az új piaci szereplőket.
Az Európai Bizottság egy lapunknak nyilatkozó versenyjogásza úgy véli: döntő kérdés lehet, hogy ott, ahol az MVM helyi "megfelelője" nem állami tulajdonú, kötnek-e ilyen szerződéseket, vagyis a tényleges piaci folyamatok teremtenek-e ilyen helyzetet. Brüsszel egyelőre várja az érdekeltek hozzászólásait, ezt követően pedig az MVM is kifejtheti álláspontját.
Úgy tudjuk, a vizsgálat akár egy évig is eltarthat. Elmarasztalás esetén az érintett erőműveket a "burkolt állami támogatás" visszafizetésére kötelezhetik, ám a központi büdzsé nagyon is rosszul járhat, ha a cégek az állammal szemben szerződésszegés miatt kárigénnyel lépnek fel. Ugyanezt megtehetik a piacról kiszorult áramtermelők is.
Hatvani György, a gazdasági tárca energetikai helyettes államtitkára a konkrét felvetésekre nem kívánt reagálni, hiszen a vizsgálat még csak most indul. Azt azonban megjegyezte: a magyar állam nem tartja szerencsésnek a mostani szerződéses rendszert. Mivel azonban ezek magánjogi szerződések, azokat csak a kölcsönös engedmények mentén lehet újratárgyalni - szögezte le. Erre az elmúlt időszakban kísérletet is tettek, de a várt eredmény egyelőre elmaradt - jegyezte meg. Hozzátette: mivel a tervek szerint 2007 közepétől az ország teljesen új, alapvetően liberalizált energiarendszerre áll át, reméli, hogy akkorra a hosszú távú szerződéseket is sikerül megfelelően módosítani. További ilyen megállapodások megkötését nem támogatják, mégis igyekeznek megteremteni annak feltételeit, hogy nagy erőmű-beruházások induljanak, hiszen erre szerinte 2010 után szükség lesz.
Boross Norbert, az erőművet is működtető RWE két hazai áramszolgáltatójának szóvivője szerint most az ellátás biztonságának a hosszú távú szerződések jelentik az egyik pillérét. Ma a nagyfogyasztók elvileg már kiléphetnek a versenypiacra - vagyis az MVM-en kívüli kereskedőtől is vásárolhatnak áramot -, de a hatósági áras körbe visszafelé is nyitva áll az út. Erre a bizonytalanságra az ilyen szerződések megoldást jelentenek. Ráadásul jelenleg a lakosság még nem választhatja meg, honnan veszi az áramot. Ha tehát a mostani rendszert az EU aggályosnak találná, egy teljesen új modellt kellene létrehozni ahhoz, hogy a magyar villamosenergia-ellátás stabil maradhasson.
Lázár Mózes, a Fidesz képviselője üdvözölte a vizsgálatindítás tényét, mondván, 1995-től, az előző szocialista kormány idején "nevetségesen olcsón kiárusították" az energiacégeket, és az akkor megígért nyereséggel és hosszú távú szerződésekkel megkötötték a jövőbeni magyar kormányok kezét. Szerinte ezek kiváltásához az adófizetőknek háromezermilliárd forintot kellene fizetniük az energiacégeknek. Arról azonban nem szólt, hogy a Tiszai Erőművet megvásárló AES-szel például már 2001-ben, vagyis az Orbán-kormány alatt kötött az MVM 15 évre szóló áramvásárlási megállapodást.
A bejelentés a hazai energetikai körökben nagy felzúdulást keltett: más megkérdezettek névvel nem is kívántak nyilatkozni. Az MVM-nél lapunknak azt mondták, tudomásuk van az ügyről, és ha hivatalos megkeresést kapnak, arra majd reagálnak; az egész rendszert felügyelő Magyar Energia Hivatalnál pedig a véleménynyilvánítást nem tartották aktuálisnak.
Egyes hozzáértők úgy vélik, a vizsgálat lökést adhat a szerződések sikeres újratárgyalásához. Egyes erőművekkel ugyanis valószínűleg tényleg élnek olyan szerződések, amelyek a piacinál magasabb árat garantálnak. Ezek megszüntetése, azaz a liberalizáció azonban nem feltétlenül eredményez majd árcsökkenést: ez csupán a rendszer átláthatóságát növeli - vélekednek.
A piac fennmaradó 20 százalékáért élénk harc folyik: az MVM a napokban rendezte meg "kapacitástenderét", ahol - törvényi kötelessége folytán - a szabadon rendelkezésre álló áramért versenyeztette meg a kereskedőket. A megpályáztatott mennyiség a hazai fogyasztás körülbelül 8 százalékára rúgott, de ez a szám egyre növekvő. Az aukció élénk érdeklődés mellett zajlott, a felkínált mennyiség jó részét túljegyezték.
E.ON-nyereségrekord
Minden eddigi rekordot megdöntött Németország legnagyobb energiaszolgáltatója, a magyarországi áram- és gázérdekeltségekkel és erőművekkel is rendelkező E.ON első kilenchavi nyeresége, amelynek hátterében az energia drágulása, illetve üzletrészek eladása áll. Az E.ON-hoz tucatnyi magyar cég tartozik, és meg akarja venni a Mol gázüzletágának java részét is. Az ügyletre az Európai Bizottság még nem adta áldását az adásvételre. Szakértők szerint ezt feltételekkel ugyan, de hamarosan megteszi ezt. Úgy tudjuk, hogy ha az EU azt szabná feltételül, hogy az E.ON nem építhet nálunk gázerőművet, akkor a német cég esetleg elállna az üzlettől. (MTI)
