Furcsamód annak is örülni kell, hogy egyre többet foglalkoznak vele, és mind gyakrabban belátóbb, jobbító szándékkal. Egyelőre ez is csak elméletben öröm, mert a gyakorlatban azt jelenti, hogy megoldatlan kérdések, sőt bajok vannak: az államok között és "fölött" egyaránt.

Magyar-szerb viszonylatban is. Elméletben nagyon is üdvözlendő, hogy a magyarellenes cselekményeken túltekint a két fél, anélkül, hogy figyelmen kívül hagyná. Jó az is, hogy a közös múltat közösen is értelmezik majd, remélhetően nem csak újabb sérelmek föltárása céljából. Még jobb, hogy százezer magyar euró jut a vajdasági toleranciára.

A gyakorlatban viszont: valóban pénz kérdése az a "türelem", hogy egy soknemzetiségű helyen a többség tolerálja (elviselje) a szám szerint kevesebbeket? Na ugye. És biztos, hogy a közös múlt józanabb értékelése elég lesz ahhoz, hogy a brutálisan elavult, "vagy te, vagy én" nemzetfogalmat fölváltsa a "te is, én is" szemlélete? Belátja-e az államot birtokló többség, hogy a hatalom egy részében osztoznia kell, méghozzá a saját érdekében is, a kisebbségekkel (autonómia)? Ehhez a hatalmat kell jognak és demokráciának értelmezni. A jelek szerint lassan, sok topogással és visszaeséssel, de "mégis mozog".

A szabadkai ülésen kiderült, Magyarország szeretne a gyakorlatban is gyorsítani, Belgrádnak azonban nincs most pénze (például) a vajdasági magyar tanítóképzőre. Pénzkérdés volna? Minden kisebbségi javuláshoz a többség beleegyezése, politikai akarata kell. Ezt, ha lehet, érdemes segíteni, ösztökélni, elméletben és gyakorlatban is. Tegnap ilyesmi történt, amiből akár valami jó is kisülhet egyszer.