Amikor megkezdődtek a Jichak Rabin meggyilkolásának tizedik évfordulójára emlékező események, sem a sokk, a düh, a szégyen, sem a kétség nem kisebb, mint akkor.

Rabinra emlékezve ismét felmerül a társadalomban létező szakadék, mely már az állam alapítása előtt is megvolt: a teokrácia és a demokrácia hívei között. Az izraeli társadalomban - főleg a baloldalon - az a meggyőződés, hogy a Rabin-gyilkosság a folyamatos "kulturális háború" eredménye, amit az ortodox "zsidók" vívnak a nem ortodox, jobbára szekularizált "izraeliekkel". Ez az alapvető konfliktus azóta is megoldatlan. Egy felmérés szerint az izraeliek 85 százaléka úgy gondolja, hogy ma is valószínű egy politikai merénylet. A Haarec publicistája azt kifogasolja, hogy hiába neveztek el 150 intézményt és helyet a megölt kormányfőről, senki sem foglalkozik a gyilkosság valódi okaival, melyek mind ennek a kulturális háborúnak az eredményei. Ennek a párbeszédnek a hiányában mind a jobb-, mind a baloldal bűnös.

A kegyelem nélkül magánzárkában tartott merénylő politikai meggyőződése ellenére a jobboldal nem vesztett lendületéből az elmúlt tíz évben. Az izraeli baloldal azóta sem talált magának karakteres vezetőt. De a Netanjahu- és Saron-féle jobboldal úgyis ellehetetleníti a baloldalt.

Rabinra gondolva Izrael az oslói megállapodásról is megemlékezik. Arra, hogy addig példátlan autonómiát adtak a palesztinoknak, hogy szóba álltak Arafattal. S bár hiába akarják a "galamblelkű" békeaktivisták kisajátítani a 27 évig katonáskodó Rabint - aki valójában pragmatikus okokból, és politikai előrelátásból vállalta a megállapodás aláírását - mégis létrejött egy olyan politikai vonal, amihez azóta is igazodnia kell az izraeli politikának. "Visszatérni a békefolyamathoz." Oslo mindenesetre kijózanítólag hatott Izraelben. "Komoly félelmeim vannak, de nincs más politikai partner, mint a PFSZ" - mondta az Arafattal és Simon Peresszel együtt Nobel-békedíjas Rabin egy interjúban.

Rabin a hatnapos háború alatt vezérkari főnök volt, az elsők között ért a vissza-elfoglalt Siratófalhoz. "Ütőkártyák a béke elérésében" - mondta a '67-ben elfoglalt területekről, de nem akarta mind visszaadni őket. Második miniszterelnöksége alatt rájött: meg kell erősíteni a PFSZ-t és Arafatot, ha békét akar Izrael. "Így egyetlen terrorista sem vétózhatja meg a békefolyamatot" - írta erről a taktikáról a Haarecben Joszi Beilin baloldali politikus.