Egy biztos: a csodagyerekként feltűnő, már tizenhárom évesen albummal jelentkező Stevie Wonder már beírta magát a könnyűzene, azon belül is elsősorban az R 'n' B és a soul történetébe. Már csak több mint húsz Grammy-díjával is, nem beszélve az olyan slágerekről, mint az I Just Call to Say, I Love You.

Új albumáról azt mondta: "Én sohasem egy bizonyos témáról írok dalokat. Amikor zenét szerzel, élned kell az életed, hogy az élet inspiráljon, hogy olyan élményekben legyen részed, amelyeket megéri megosztani a világgal. Az A Time To Love azt mondja, hogy most sokkal inkább, mint korábban, szükség van arra, hogy a szeretettet újra előtérbe helyezzük."
És valóban, a CD-n szereplő tizenöt dal mindegyike így vagy úgy, vidáman, szomorkásan, optimistán vagy megnyugodva a szerelemről, a szeretetről szól. De wonder nemcsak énekel a szeretetről. A Shelter In The Rain című dallal például a Katrina hurrikán sújtotta övezetek lakosságát kívánja támogatni, a kislemezből származó bevételt a The Wonder Foundation számára ajánlotta fel. A So What The Fuss című első kislemezdalhoz két verzióban forgattak klipet: egy hagyományos változat mellett készítettek egyet kifejezetten a vakok és gyengék látók számára (ebben a hip-hop szuper-sztár Busta Rhymes kommentálja a klipben látható eseményeket).

Érdekes közreműködők is szerepelnek a korongon más műfajokból. Sir Paul McCartney a címadó dalban gitározik, az egyik neves gospel-énekesnő, Kim Burrell a Your Love Cannot Be Moved-ban énekel, Wonder lánya, Aisha Morris a Positivity-ben, de hallható még a lemezen Prince és az En Vogue is. De a lemez mégis egységes, "steviewonderes" marad. Ha nem az évtized albumát várjuk, hetvenpercnyi kellemes, igényes zenét kapunk.