Sajnos a közvélemény számára nem került vagy nem kellő hangsúllyal került tálalásra a téma. A parlamenti képviselők saját játékszabályaik szerint döntöttek a régióhatárok meghatározásakor, nem egyszer a saját választókerületük érdekeit szem előtt tartva –természetesen, nem elmarasztalható módon. Végül hét magyar NUTS II-es statisztikai régió került kialakításra.

A csatlakozás óta közel másfél év telt el. A régiókról viszont nem sokat hallhat az ember, ami a magyar EU integráció egyik feketebárányává vált. Ahhoz, hogy megtudjuk miért fontosak a régiók és miért több a régiók kialakítása egy EU-s elvárásnál, amit ki kell pipálni, szükséges a nemzetközi regionális politika fejlődésének rövid áttekintése.

Figyelemre méltó, hogy nem csak az Európai Közösség de az Európa Tanács és az Egyesült Nemzetek Szövetsége is különös hangsúlyt helyez a helyi és regionális kezdeményezések elősegítésére és támogatására. Ennek több oka is fellelhető, mint a kulturális sokszínűség fenntartása, szociális kohézió megteremtése, stb., mégis legfontosabbak a gazdasági megfontolások lehetnek. Az 1970-es évek olajválsága okozta gazdasági recesszió kihívásaira leginkább a kistérségi és regionális kezdeményezések voltak képesek sikeres megoldásokat nyújtani. Az Európai Közösség számára nem csak az olajválság okozta recesszió, hanem a Közösség különböző szegleteinek eltérő fejlettségi szintje és eltérő fejlődési üteme tette szükségessé az úgynevezett Közösségi Regionális Politika megalkotását. Tehát az egyenletes fejlődés megalapozására hozták létre az EU régió alapú felosztását, amely lehetővé tette a hátrányos helyzetű térségek célzott támogatását. A Regionális Politika támogatására létesítették a Strukturális Alapokat. Az Unió Regionális Politikája alapján, csak olyan régió vehet részt a Strukturális Alapokért folyó versenyben, amelyek GDP-je az Unió GDP-jének 75%-a alatt van – hiszen ezen régiók felzárkóztatása a fő cél-.

Magyarországon csak a Budapestet és Pest megyét magábafoglaló Közép-Magyarországi Régió lépi túl az EU GDP átlagának 75%-át. Tehát már 2004-től sem lehetett volna Budapestről pályáznia Strukturális Alapokra. Magyarország ezen kitétel alól felmentést kapott, így mint NUTS I-es statisztikai régió az egész ország szerepel a Strukturális Alapok kedvezményezettei között. Sajnos ezzel a kitétellel nem teljesül a regionális felzárkóztatás alapvetése, mégpedig az, hogy az EU célzott támogatásokkal segíti az elmaradott területek felzárkóztatását. A közel másfél év tapasztalatai alapján a Közép-Magyarországi Régió a Strukturális Alapokból származó források közel 20%-át nyerte el és ezzel a legsikeresebb régióvá vált a Strukturális Alapokért folyó versenyben. Amíg a legelmaradottabb területeket felölelő Dél-Alföld mindössze 15%-ot, Dél-Dunántúl 12%-ot és Észak-Magyarország 16%-ot nyert el a Strukturális Alapokra fordított keretből.

Tehát itthon pont fordítva működik a Regionális Politika mint az EU többi országában, hiszen a pályázatok nagyobb része a Közép-Magyarországi Régióból érkezik és ezen EU-s források így Budapest további fejlődését és a vidéki területek lemaradását segítik elő. Ezért lenne fontos a 2007-2013-as EU költségvetés elfogadása előtt ténylegesen felállítani a hazai régiókat, amelyek képesek a bürokratikus kötelezettségeken túl az új magyar közigazgatás és területfejlesztés alappillérévé válni, lokális stratégiákat készíteni az EU-s források minél sikeresebb lehívásának érdekében. Sajnos, amíg a történelmi megyerendszer nem adja át a stafétát a régióknak, Magyarország a sereghajtók közé fog tartozni az Európai Unióban.