További munkára biztatta a miniszterelnök közjogi tanácsadó testülete az igazságügyi tárcát, ám a testület úgy látja: ebben a ciklusban már nem készülhet olyan, a szociáldemokrata-liberális értékrendet tükröző, kiérlelt Btk.-koncepció, amellyel érdemes lenne a nyilvánosság elé állni. Pedig néhány hete az IM vezetői az új büntetőjogi kódex öszszeállításával megbízott kodifikációs bizottság ülésén azt hangozatták, hogy az ott elfogadott koncepció alapján a választásokig új, a szabadságvesztés helyett más büntetések széles körű alkalmazását is lehetővé tevő Btk.-tervezet születhet. Igaz, a döntést a következő parlamentre bízták volna.

Pedig a Btk. reformjával - igaz, akkor "polgári" megközelítésben - már az előző kormány idején is próbálkoztak. "Nagyobb hibát követnénk el az erőltetett ütemű jogalkotással, mint ha lassabban, de határozottan látunk neki a munkának. Szeretném azonban, ha a következő választásokig elkészülne és nyilvános vitára bocsátható lenne a polgári kormány új Btk.-koncepciója" - jelentette ki Orbán Viktor 2000 márciusában. A jogalkotók azonban sem akkor, sem azóta nem estek a kapkodás bűnébe: máig nincs olyan dokumentum, ami "nyilvános vitára bocsátható lenne". Sőt olyan sem, amelyet szélesebb szakmai körökben elfogadhatónak találnának - legalábbis lehet efféle olvasata a közjogi tanácsadó testület udvariasan elutasító állásfoglalásának.

Reform helyett maradt tehát az 1978-ban elfogadott, s azóta több mint hatvan alkalommal módosított Btk. további toldozgatása - "polgári" és "szociáldemokrata-liberális" szellemben egyaránt. A Fidesz-kormány például több bűncselekmény esetén jelentősen szigorította a szankciókat, súlyosabb büntetések kiszabására igyekezett ösztönözni a bírákat, és bevezette a ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztést. A szocialista-liberális kabinet viszont megpróbálta visszacsinálni mindazt, amit lehetett. Meg hozott néhány, a drogfogyasztás liberalizálását célzó - utóbb jórészt alkotmányellenesnek talált - rendelkezést.

Igaz, egyes vélemények szerint reformra nincs is szükség, hiszen a Btk. - a számos módosítás és a belső ellentmondások dacára - "működik". Kevésbé konzervatív jogtudósok viszont meggyőződéssel állítják, hogy a mai börtöncentrikus büntetéskiszabási gyakorlat demokratikus jogállamban fenntarthatatlan. Tény: nálunk százezer lakosra számítva 150-160-an, míg tőlünk nyugatra feleannyian vannak a rácsok mögött. Tehát valóban ideje lenne lépni, de az alkalmas időpontot a jogalkotók elpuskázták, a választások közeledtével pedig a politika már nem vállal fölösleges kockázatot. Kiszámíthatatlan ugyanis, hogy a büntető jogszabályok kilátásba helyezett liberalizálása milyen fogadtatásra találna a választóknál.