Mi legyen a náci építményekkel?
Pedig Michael Schottenberg nem akart mást, mint eltávolítani a "Führer-szalont", azt a termet, amit a színház túlbuzgó vezetői a fasizmus idején Hitler számára kialakítottak. Schottenberg azzal indokolta a műemlék faburkolat lebontását, hogy arra egy Bernhard-darab előadásához van szüksége. Eközben nem titkolta: feleslegesnek tart egy ilyen náci emlékművet a színházában.
Véleménye megosztja a közvéleményt. A Műemlékvédelmi Hivatal - és Bécs barnaideológia iránti szimpátiával aligha vádolható illetékes szenátora - helyteleníti, sőt törvénytelennek tartja a lépést, s nemrégiben elrendelte az eredeti állapot visszaállítását.
A fasizmus építészeti emlékeit szemérmes csend veszi körül Ausztriában. De van, ami végképp eltitkolhatatlan: a Bécs különböző negyedeit elcsúfító úgynevezett Flakturmok, a mindig párosával épített bunkerek. Az ötvenöt méter magas, ijesztő formájú monstrumokat nem lehet nem észrevenni: a három páros mindegyike kifejezetten szép negyedben tornyosul. Eltávolításukra esély sincs: Hitler építészei a légvédelmi célokat szolgáló tűzvezető, illetve a hozzá kapcsolódó lőtornyot olyan masszív építményként emelték, amelynek lebontása lehetetlen, felrobbantása az egész környéket romba dönthetné.
Maradna tehát a hasznosítás. A náciknak egyébként volt rá tervük: a belvárost háromszögben körülvevő három párost győzelmi emlékművé alakították volna. Már csak ezért is illesztik oly nehezen az építményeket a mindennapokba. Legrégebben a hatodik kerületi tornyot hasznosítják: a Tenger Háza rendezkedett itt be. Szállodává alakításának terve elbukott a hatóságon. Peter Noever, az Iparművészeti Múzeum igazgatója sem alakíthatja át kedvére a harmadik kerületi, jugendstil téren álló tornyot. Ő évekkel ezelőtt vette bérbe az épületet, eleinte terjedelmes installációk tárolására. Később kortárs kiállításokat kezdett rendezni, művészeknek adott megbízást ideillő alkotások létrehozatalára. Futottak már a komor falakon Jenny Holzer provokatív feliratai is, de az állandó kiállításhoz szükség volna a belső korszerűsítésre, és Noever szívesen nyitna teraszos kávéházat a felső emeleten. Az Augarten-beli Flakturm átalakítása elektronikus adatbázissá a lakosság ellenállása miatt húzódik: a parkot féltik a nagy autóforgalomtól.
A náci múlt emlékeinek elfojtása most, az osztrák államszerződés aláírásának 50. évfordulóján, a jubileumi megemlékezések kapcsán vált ismét témává. Külföldi példákra is hivatkoznak azok, akik azt állítják: része ez a történelemnek, s új figyelmeztető emlékművek építése helyett elég lenne a meglévőkre helyezni a hangsúlyt. Georg Mösch, a zürichi egyetem német származású professzora, Európa egyik legnagyobb műemlékvédelmi szakértője úgy véli: ez az elzárkózás annak a jele, hogy Ausztria nem dolgozta fel kellőképpen a múltat. Berlinben például külön katalógusa van a náci építményeknek, s igazi mementó az Auschwitz-emlékhely. Más európai városokban is így gondolkodnak: hamarosan műemlékké nyilvánítják a nürnbergi per tárgyalótermét, Anna Frank családjának egykori lakása pedig a jövőben üldözött írók menedéke lesz. A hasznosítás nem kegyeletsértés, a műemlékvédelem nem elismerés vagy helyeslés: a történelem sötét oldalait is vállalni kell, nem csak a dicsőségeseket - mondják a szakemberek.
Bécs, 2005. november
