Ezért van szükség újabb és újabb bibliafordításokra. Erről beszélt lapunknak Simon Crisp, a Bibliatársulatok Világszövetségének angol tanácsadója, aki a protestáns szent könyv újrafordításának harmincadik évfordulója alkalmából tartózkodott e héten Budapesten.

A hazai protestáns közösségek évszázadokig az 1590-ben megjelent Károli- (Károlyi) bibliát használták, míg a katolikusok a Káldi-féle Szentírás szövegét tekintették irányadónak. Mindkét műnek az idők során több javított változata jelent meg. A Károli-biblia utolsó nagy átjavítása 1908-ban látott napvilágot. Az 1949-ben létrejött Magyar Bibliatanács, a mai alapítvány (MBA) elődje azonban úgy látta, a Károli-szöveg az eredeti jellegzetességeinek elvesztése nélkül nem javítható tovább, új fordításra van szükség. Több évtized alatt 1975-re készült el ez a munka, amelyre hétfőn és kedden emlékeztek az MBA-nál.

Az eszmecserén Simon Crisp érdeklődésünkre elmondta, meghatározó szerepük van a fordításoknak világszerte a könyvek könyvének tartott Biblia megismertetésében, használatában, hiszen az olvasók 99 százaléka nem érti az eredeti héber és ógörög szövegeket. A szakember szerint a teljes Ó- és Újszövetség mintegy négyszáz nyelven olvasható, ezeket a ma élő emberiség 90 százaléka beszéli. Bizonyos részletek elérhetők 2500 nyelven, ezek már a népesség 96-97 százalékát képviselik. (Jelenleg 6500 nyelvet tartanak nyilván.)

Az újabb és újabb fordítások egyik oka a beszélt nyelv folytonos változása, fejlődése, egy idő után sokan már nem értik a régies szöveget. Megesik, hogy hozzá kell nyúlni a fordításhoz azért is, mert újabb archeológiai leletek, kéziratok kerülnek napvilágra, mint például a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején a szenzációs kumráni tekercsek. Az ezek alapján készült tanulmányok javításokat tettek szükségessé a Bibliában.

Ezenkívül változik a fordítás folyamata, módszere is. - Ma konzervatívnak tartjuk a szóról szóra történő szövegátültetést, de évszázadokig ezt tekintették irányadónak - jegyezte meg a szakértő. Hűnek kell lenni a szöveghez, de a tartalomhoz, az üzenethez is - az utóbbi a tömeges fordítások időszakában vált irányelvvé. Az elmúlt fél évszázad nagy problémája, mit is jelent ez a hűség - tette hozzá Crisp, aki szerint az előbbiek miatt tökéletes fordítás nem is lehetséges, csak szüntelenül jobbított változat. Fölvetettük a bibliai és a szépirodalmi fordítás hasonlóságát, amiről a szakember úgy vélekedett: a hasonlóság mellett lényeges különbségek is vannak. Elsősorban az, hogy a Biblia szakrális mű, amely nem engedi meg, hogy a fordító olyan invenciózus legyen, szabadon kezelje a szöveget, mint egy-egy irodalmi mű átültetője.

Jóllehet a bibliafordítás felelősséggel jár - hangsúlyozta a tanácsadó -, nemcsak az eredeti szövegek, hanem a mai olvasók iránt is. Az utóbbiak heterogén népességet alkotnak, különböző kulturális, iskolázottsági szinten, eltérő társadalmi környezetben élnek, és a fordítónak minderre gondolnia kell. Az angol szakértő derűlátóan ítéli meg a könyvek könyve jövőjét Európában. Főként azért, mert a huszadik század második feléhez képest, amikor az európai emberek nagyon hittek a modernitásban, az utóbbi tíz-húsz évben mindinkább kiábrándulnak belőle. Előtérbe kerül a lelkiség, az emberi benső értékek keresése. És ebben szerepe lesz a Bibliának - véli. Különösen, hogy a világháló minden eddiginél nagyobb lehetőségeket kínál a bibliai világ megismerésére.

A szakértõ derûlátóan ítéli meg a könyvek könyve jövõjét Európában