Egész Európában folyik a vita az iszlám közösségek helyéről a demokratikus jogállamban. Sokan attól tartanak, hogy a kontinens lassanként Eurábiává válik. Németországban az úgynevezett becsületbeli gyilkosságok kapcsán vetődik föl, hogy talán mégis asszimilációs politikát kellene folytatnia az államnak. A hollandok türelme is fogytán: a multikulturalizmust már a fundamentalizmus melegágyának tartják. Angliában arra számítanak, hogy a multikulturalizmus a konzervatív és fundamentalista vallási irányzatok malmára hajtja a vizet.

Észak-Amerikát, a multikulturalizmus bölcsőjét is elérték a vita hullámai. Tavaly decemberben a kanadai Ontario államban nem engedélyezték az iszlám döntőbíróságok megalakítását, és a már működő katolikus és zsidó döntőbíróságokat is megszűntetik.

Francis Fukuyama november elején, még a franciaországi zavargások előtt fejtette ki véleményét iszlám és terrorizmus kapcsolatáról Identitás, bevándorlás és liberális demokrácia című előadásában.

Fukuyama 1989-ben A történelem vége? című esszéjével vált értelmiségi megasztárrá. (Az írás kibővített változatából néhány évvel később könyv született). A szerzőt neokonzervatív értelmiséginek tartják, főként azért, mert 1998-ban Donald Rumsfeld, Paul Wolfowitz és John Bolton mellett ő is aláírta azt a nyílt levelet, amelyben Szaddám Huszein rezsimjének megdöntését követelték Clinton elnöktől.

Az elmúlt években megváltozott az álláspontja. A háború megindításakor már ellenezte a beavatkozást. Nem hitt benne, hogy a demokráciát erőszakkal be lehet vezetni Irakban. „Amerikának sosem sikerült külföldre exportálni a demokráciát – nyilatkozta. – Csak olyan társadalomban alakulhat ki demokrácia, ahol azt az emberek is akarják.” Fukuyama a tavalyi elnökválasztás előtt nem kis meglepetésre bejelentette, hogy a demokrata jelöltre, John Kerryre szavaz.

„Alapvetően félreértjük a modern iszlamista ideológiát, ha azt a tradicionális moszlim kultúra és értékek megnyilvánulásának tekintjük” – olvassuk a november eleji előadás kivonatos változatában. – Korábban azt hittük, hogy a dzsihadista terrorizmus a világ elmaradott részeiről, Afganisztánból, Pakisztánból és a Közel-Keletről jön Nyugat-Európába.” Csakhogy a madridi, a londoni és részben a szeptember 11-i terrortámadások elkövetői is Európában éltek.

Fukuyama szerint az iszlamista radikalizmus sokak számára az integráció hiánya miatt vonzó. A nyugati nagyvárosokban élő moszlimok kirekesztve élnek. A város és a társadalom peremén megtűrik, de be nem fogadják őket. Ennek pedig az az oka, hogy Európában még mindig nagyon erős a hagyományos nemzeti identitás.

„Manapság Európában a nemzeti identitásnál sokkal fontosabbnak tartják a nyitottságon és tolerancián alapuló európai identitást. Pedig valójában a németek, hollandok és franciák megőrizték identitásukat, és a Törökországból, Marokkóból és Pakisztánból érkezőket nem fogadják be.”

A terroristák iszlamizmusa nem sokban hasonlít a tradicionális iszlámra. Az ugyanis a helyi társadalom, a helyi szokások közegében él. Oszama bin Laden viszont „a helyi szentektől és szokásoktól megfosztott, univerzális iszlámot épít, olyan globális moszlim közösséget, ummát, amelynek azok is tagjai lehetnek, akik a hitetlenek között élnek”.

Ezért a terror elleni harcot nem a Közel-Keleten, hanem a nyugati országokban kell megvívni. A győzelemhez egyrészt változtatni kell a „radikalizmust elősegítő multikulturális politikán”, másrészt integrálni kell a bevándorlókat.

Multikulturalizmus helyett a bevándorlók kultúrájának beolvasztására van szükség. „Európában sokan vallják – írja Fukuyama –, hogy az amerikai olvasztótégely nem való a régi kontinensnek. Ha igazuk van, akkor nagy bajban vannak az európai demokráciák.”