Pár nappal ezelőtt a Moszkva téren felszálltam a hatos villamosra. Még az egyik budai megállóban voltunk, amikor felszállt a járműre három huszonéves legény. Elunhatták az egymás közti trágár beszédet, mert kipécéztek maguknak egy szegényesen öltözött nyolcvan körüli nőt, és hangosan röhögve azt kérdezték tőle: Na nyanya, hogy sikerült megúsznod Auschwitzot? Nem lett volna jobb füstté válni? A szerencsétlen öregasszony dermedten ült, látszott rajta, hogy fél. Körbenézett, tekintetével útitársai segítségét, védelmét kérte. Hiába. Senki nem volt, aki megragadta volna a legénykék grabancát! Mindenki úgy tett, mintha nem hallott volna semmit. Így ment ez a Nyugati pályaudvarig, ahol az idős nő leszállt a villamosról.

Rendkívül szégyellem, hogy én sem keltem idős útitársam védelmére, amelyért ezúton kérek bocsánatot tőle. Ígérem, hogy hasonló esetben - bár nagyon remélem, hogy ilyesmi nem fordul elő többé - nő létemre is a segítségére leszek annak, akit megsértenek, emberi mivoltában megaláznak.

DR. KÓSA SÁNDORNÉ

Budapest