Ezek szerint van rá esély, hogy jövőre nem kerül át a kokárda a jobboldalra, nem borulnak nemzeti zászlókba a kampánygyűlések, mint 2002-ben. Utólagos beismerésnek is tetszhetnek Rogán szavai, hiszen annak idején a Fidesz nem ismerte el, hogy a maga oldalán mozgósította a nemzeti jelképeket. Ők úgy értelmezték: ha már egyszer ünnep a választás, öltözzünk politikailag is ünneplőbe, nemzeti színekbe. Az emberek mégsem értették félre a felszólítást, és csak a MIÉP-től a Fideszig terjedő sorban öltöztek kokárdába a választásokig, s tovább. Nem is volt ok a bizonytalanságra: a felhívást, hogy ki-ki tűzzön a hajtókájára nemzeti szalagot, helyezzen ablakába, autójába trikolór szimbólumokat, a Polgári Együttműködési Egyesület azzal a "preambulummal" adta ki, hogy "Elég volt azokból, akik az elmúlt ötvenöt évből negyvenhét éven át kormányozva szenvedések tömkelegét zúdították az országra." Az 55-47=8, vagyis az MDF 4 és a Fidesz 4 éve volt e felhívásban a megváltás ígérete, az MSZP kormányzása viszont egybebilincselve a rettenetes előzményekkel, maga a szenvedéstörténet. Akkor Kövér László volt a kibocsátó egyesület egyik vezetője, egyben a Fidesz kampányfőnöke. Akkor piros-fehér-zöldbe és indulatba borult az ország egyik fele, megdöbbenve kérte vissza az idetartozás jogát a másik. Akkor Orbán Viktor azt kérte, mindenki vegye le a második fordulóra a kokárdát, mert felismerik, hogy hová tartozik, és érvénytelen szavazólapot adnak neki. Akkor azt nyilatkozta a vereség után, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Lengtek a nemzeti lobogók, duzzadtak a kokárdák. Március 15. szimbóluma, amelynek jelében 1848-49-ben ötvenezer magyar - és velünk harcoló külföldi - halt meg, a belső ellenfél kiközösítésének eszköze lett.

Most remélni lehet, hogy ez nem ismétlődik meg. Ha a Fidesz szándékai erősek, akkor már csak a saját tömegeik bírálhatják felül őket, spontán mód nemzeti színekben vonulva a pályára ismét magyar ellenfelek ellen. Ezzel eldőlne az a kérdés is, vajon a párt radikalizálja-e a híveit vagy fordítva. Rogán a maga részéről ezek szerint két gesztust is tett: egyet az ellenfélnek, egyet saját csapatainak. Ez utóbbi vall nagyobb bátorságra.