Ez a szám azonban eltörpül amellett, ahányan a függetlenségének 200. évfordulóját tavaly ünnepelt országban évtizedek óta dúló zavargások miatt életüket vesztették. A feneketlen káosz kétségessé teszi, hogy az elnökválasztás november 20-ára kitűzött első fordulóját, majd a helyhatósági választásokat (december 11.) sikerül-e megtartani. A zűrzavart jól jellemzi, hogy több mint ötven politikus jelentette be indulási szándékát, ám közülük "csupán" harminckettőét fogadta el az Ideiglenes Választási Tanács (CEP).

A legnagyobb favorit a korábbi elnök, René Préval lehet, aki a tavaly "elzavart" államfő, a dél-afrikai száműzetésben élő, a legszegényebbek által visszasírt Jean-Bertrand Aristide egyik legközelebbi munkatársa volt, s az Aristide alapította Lavalas párt színeiben indul. Csakhogy nem egyedüli jelöltként, mert a Lavalas kettészakadt, s a másik szárny inkább a volt kormányfőt, Marc Bazint támogatja. Préval esélyeit növelheti, hogy ő volt Haiti történelmének egyetlen elnöke, aki kitöltötte mandátumát, ráadásul a nyomorgó tömegek úgy emlékeznek rá, mint aki törődött velük: kórházakat, iskolákat építtetett a számukra. Bazin mögött a tehetősebbek állnak, akik Prévalt egy kalap alá veszik Aristide-dal, akit azzal vádolnak, hogy ellenfeleinek megfélemlítésére felhasználta az utcagyerekekből verbuválódott, gátlástalanul öldöklő bandákat.

Két protestáns pap is szerepel a jelöltek között. Guy Philippe azzal szerzett hírnevet magának, hogy tavaly ő irányította az Aristide számuzetésével végzodött felkelést. A másik lelkész, Gérard Jean-Juste jelölését a CEP elutasította, mert o börtönben ül egy újságíró meggyilkolásában való részvétel vádjával. Korábbi híresztelésekkel szemben sem Aristide, sem Jean-Claude Duvalier nem tér vissza.

Préval legnagyobb ellenfele egy másik nagyvállalkozó, Dumarsais Siméus lehet. A magát szegényparaszti család sarjaként meghatározó politikus ennek megfelelően óriási csinnadrattával vetette bele magát a kampányba. Támogatói leginkább az Aristide-rezsimben csalódott szegények közül kerülnek ki. "Nem szavazok többé szegény politikusra" - mondta egyikük a New York Times riporterének -, "így tettem Aristide-dal, s lám, ő meggazdagodott, minket meg cserbenhagyott".

Mindez azonban hiábavaló lehet, ha győzedelmeskedik az anarchia. A CEP egyelőre a négymillió potenciális választó alig több mint felét regisztrálta, ráadásul alig néhány héttel a választások előtt még a szavazóhelyiségek sincsenek kijelölve. Ha sikerül is mindent megszervezni, akkor is kétséges az érvényesség, hiszen a fegyveres bandák garázdálkodása és a mindinkább eluralkodó beletörődő borúlátás miatt még hozzávetőlegesen sem jósolható meg, hányan járulnak majd az urnákhoz. Egy sikertelen választás viszont még mélyebbre süllyesztheti az országot a káosz mocsarában. (Pál Attila)