Komolyan

A közjogi javaslatok sokszor meghökkentik az embert. Először is azért, mert a köz jogának fogalma ebben a formában ugyanannyira értelmezhetetlen, mint a Magyar Televízió esetében a köz szolgálatának fogalma. De jó, legyen bár közjogi egy javaslat, attól még így, a ciklus vége felé előadva olybá tűnik, mintha nem a javaslat maga, hanem a hatása lenne az igazi kihívás. Meghökkentők voltak a közjogi javaslatok már akkor is, amikor tavaly februárban Medgyessy Péter jelentette be a sajátjait. Az egykori kormányfő például a kisebb parlament és a közvetlen elnökválasztás ötletével állt elő, no meg azzal a képtelenséggel, hogy közös listát állítsanak a pártok az EP-választásokon. Okozott is rendes kis fölzúdulást. Az SZDSZ például azt mondta, hogy a "figyelemelterelő javaslatok" alapjaiban kezdik ki a demokratikus normákat. Nem kezdték ki alapvetően a demokratikus normákat, mint ahogy nem kezdte ki az SZDSZ sem akkor, amikor nemrégiben négypárti egyeztetést kezdeményezett Medgyessy egyik ötletéről, a kisebb parlamentről.

Ha mégis megpróbálnánk értelmezni a közjogi javaslat fogalmát, akkor arra jutnánk: közjogi indítvány az, amely a hosszú távú politikai berendezkedést érinti. Még ha látszólag rövid távú érdekeket szolgál is. Medgyessy javaslatai hosszú távon nem éreztethették hatásukat, hiszen előterjesztőjüket rövid úton eltávolították pozíciójából. A volt kormányfő a mögötte lévő (álló?) pártot akarta fölrázni a politikai berendezkedést érintő javaslataival. Gyurcsány Ferencnek, aki a hétvégén maga is meghökkentő indítvánnyal állt elő - jelesül azzal, hogy úgy módosítsák a választójogi törvényt, hogy 2006-ban ne a közvélemény-kutatási eredményeket alátámasztó kétpárti parlament alakuljon -, erre nincs szüksége: pártját már olyannyira fölrázta, hogy annak vezetői a hétvégén a Fresh zenekar katasztrofális dallamaira is egyöntetűen rázták. A közös ütem azonban nem elég a győzelemhez, ahhoz több kell: partner. A kormányfő ugyanis nem osztja maradéktalanul a liberálisok elnökének derűlátását, s nem bízik abban, hogy az SZDSZ (vagy az MDF?) átugorja az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Ezért szeretné a szabályokat megváltoztatni, hogy ha egyéni választókerületben egy pártnak legalább három egyéni jelöltje bejut a parlamentbe, akkor a párt listájára leadott szavazatok alapján számított mandátumot is kaphassa meg, és így frakciót alapíthasson. A rövid távú érdek tehát adott - vajon mi a hosszú távú érdek ethosza? Nyilvánvaló: a parlament sokszínűségének megtartása. Ez komolyan vehető szempont, illő tehát komolyan is venni. Csakhogy: komolyan vehető-e egy olyan javaslat, amelyre határozott nemmel reagál még az egyszerű többséget biztosító koalíciós partner is? Komolyan vehető-e egy olyan javaslat, amelyről szinte bizonyosan állítható, hogy elfogadására nincs esély? Föltételezhető-e, hogy valóban a hosszú távú politikai berendezkedést szolgálja, amikor a jelenlegi körülmények között csak rövid távú előnyei lehetnek: az például, hogy a kampányban jól lehet vele érvelni, és a nyilvánvaló elutasítás terheit a Fideszre lehet hárítani.

Gyurcsány Ferenc jól kiszámítható elemzésébe egy nem is oly kis gikszer csúszott - az SZDSZ. A javaslat megvalósulását ugyanis nem (csak) a Fidesz akadályozza, akadályozzák a szabad demokraták is, akik azt mondják: nincs szükségük az MSZP bűvészmutatványára, saját jogon akarnak a Parlamentbe kerülni. Ebből az következik, hogy a szabad demokraták komolyan veszik magukat. Ha komolyan vesszük a szabad demokratákat, akkor komolyan vehető a Gyurcsány-indítvány is. Mert elkél egy-két olyan párt a parlamentben, amelyik komolyan veszi magát.

A komoly kérdés az, hogy bekerül-e jövőre is.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.