Malacok százait küldte a túlvilágra két kutatócsoport az elmúlt években. Igaz, mindegyiket fel is támasztották. Varázslat? Részben igen: "A csoda az, hogy az állatok idegrendszeri károsodás nélkül térnek vissza az életbe" - állítja dr. Wilhelm Behringer, az egyik bécsi kórház sürgősségi osztályának orvosa.

Bár emberen még nem próbálták ki, a tudományos "varázslat" célja nagyon is emberi. Olyanok életének a megmentését szolgálhatja majd, akiket súlyos lőtt seb vagy komoly baleseti sérülés miatt szállítanak kórházba. Sebeik viszonylag könnyen összevarrhatók lennének, de az ehhez szükséges idő alatt 20 sérült közül 19 elvérzik.

"Ha a test működését leállítjuk, értékes perceket szerezhetünk a kórházba szállításhoz és az operációhoz" - vázolja a módszer lényegét a 39 éves bostoni sebész, Hasan Alam. Ahelyett, hogy a baleseti sérült jelentős vérveszteségét a sok-sok véradótól vett többliternyi készítménnyel igyekeznének pótolni, inkább percek alatt leengedik a beteg összes vérét, és a helyére hideg konyhasóoldatot töltenek. Amikor bevarrták a sebeket, visszafolyatják a testbe a saját, testhőmérsékleten tartott vérét. Az utolsó lépés az újraélesztés. Az Alam doktor vezette amerikai csoport 12-18 hónapon belül szeretné embereken is kipróbálni az eljárást.

A hűtés ötlete a ma használt újraélesztési technika kidolgozójától, a bécsi születésű dr. Peter Safartól (1924-2003) származik, aki új sürgősségi ellátási módszeren dolgozott az amerikai hadsereg számára. A vietnami háborúban sok katona sebesült meg súlyosan. Ha kicsivel több idő állt volna rendelkezésre, sokukat "összefoltozhatták" volna a tábori kórházban, de a vérveszteség miatt megállt a szívük. A pittsburghi egyetemen Safar kutyákat hozott olyan állapotba, amelyet "felfüggesztett életnek" nevezett. Kivéreztette őket, majd a fő ütőerükön át jéghideg sóoldatot fecskendezett a helyére. Pár percen belül 10 fokra csökkent a négylábúak testhőmérséklete. Melegen tartott vérüket oxigénnel dúsították, és később visszapumpálták a testbe. Néhány enyhe áramütés, és ismét éltek. Halála után Safar kollégái finomították a módszert: a hideg konyhasóoldathoz kevés cukrot adtak. Így három óra után is vissza tudták hozni az ebeket az életbe.

Alam munkacsoportja hasonló módon dolgozott: szikével potenciálisan halálos sebeket ejtettek a malacokon, és csak fél óra múlva álltak neki a sebek ellátásának. A le nem hűtött állatok mind meghaltak. Akiket a lehető leggyorsabban lehűtöttek (37 fokról 28 perc alatt 10 fokra), azok 87 százalékát sürgősségi operációval képesek voltak megmenteni. A túlélő háziállatokat viselkedési tesztnek vetették alá, amit kitűnően teljesítettek: ugyanúgy felkutatták az elrejtett mazsolát és almát, mint a kontrollcsoport malacai. Az agyszövet vizsgálata is azt mutatta, hogy idegpályáik és sejtjeik nem sérültek a túlvilági kiránduláson.

A biológia szabályaival mindez nem egyeztethető össze. Tanultuk az iskolában: ha az agy pár percig (embereknél 4-5 percig) oxigén nélkül marad, beáll az agyhalál. Percekkel később a szív és az egyéb szervek sejtjei is tönkremennek. Ám a hidegsokk mindezt megakadályozza. Ha az emberi test hőmérséklete 10 fokkal csökken, a felére esik vissza az anyagcsere, ami késlelteti a halál beálltát. Harmincfokos testhőmérsékleten az agy 20 percig képes élni oxigén nélkül, 10 fokos testhőmérsékleten pedig akár 90-120 percig is. Mindez nem újdonság. Ezzel magyarázható például annak a kislánynak az esete, aki 2000-ben a Neckar folyóba esett, 45 percig maradt a 10 fokos vízben, mégis újra tudták éleszteni.

Ma sem minden részletében világos, hogy miért véd meg a hideg a haláltól. Kétségtelen, hogy az anyagcsere még egy ideig folytatódik a sejtekben, amikor valaki már tulajdonképpen halott. A vér oxigénmaradványai már nem elegendők ahhoz, hogy a sejtekben energia képződjön, viszont sok káros anyag - sejtméreg - jön létre. Vagyis a sejtek folytatódó anyagcseréje saját vesztüket okozza.

A hideg sóoldat képes leállítani ezt a folyamatot, mivel alaposan lelassítja az anyagcserét, így a sóoldat kimossa a szövetekből a vért, azzal együtt pedig az oxigént. A légzési láncnak nincs több nyersanyaga, és a sejtek nem pusztulnak el a sejtmérgek - szabad gyökök - miatt. A test átúszik a "felfüggesztett élet" állapotába.

Más kísérletekben is kimutatták, hogy a késleltetett újraélesztés módszere valóban forradalmasíthatja a sürgősségi orvoslást. A seattle-i sejtbiológus, Mark Roth abból indult ki, hogy akkor is halálos álomnak kellene bekövetkeznie, ha a sejtek légzését valami más szakítja meg. Olyan gázokat alkalmazott, amelyek beavatkoznak az oxigénigényes anyagcsere-folyamatokba és megzavarják a sejtek légzését; például kén-hidrogént. Ezt levegővel keverve lélegeztette be kísérleti egereivel, amelynek gyorsan mesterséges álom lett a következménye. Az egerek addig 120-at verő szíve már csak 10-szer húzódott össze percenként. Testhőmérsékletük 37 fokról 15-re esett a 13 fokos laboratóriumban. Két óra múlva 90 százalékkal csökkent az anyagcseréjük. Újraélesztésük nem volt nehéz: amikor megint friss levegőre és normális szobahőmérsékletre kerültek, maguktól felébredtek, és ugyanolyan egészségesek voltak, mint azelőtt. Roth nagyobb állatokon, később pedig emberen is meg akarja ismételni kísérleteit.

Wilhelm Behringer professzor kutatócsoportja Bécsben malacok szívét állította meg mély narkózisban, áramütéssel, de 15 perces teljes szívleállás után, 20 percnyi hagyományos újraélesztéssel csak nagyon kevés állatot sikerült visszahozniuk. Azoknál, akik feléledtek, súlyos neurológiai károsodást mutattak ki. Sokkal jobb eredményeket értek el, amikor 3 liter sóoldatot engedtek az élettelenné tett malacok aortájába, amivel az agyat és a szívet lehűtik (a bostoniakkal ellentétben ők nem véreztették ki az állatokat). Húszperces várakozás után (nagyjából ennyi idő kell a valóságban a kórházba szállításhoz) az állatokat rákötötték a szív-tüdő gépre, újraélesztették őket, végül 24 órán át gyógyszerekkel és jéggel 33 fokos testhőmérsékleten, félálomban tartották őket. Csak ezután ébredhettek fel - 85 százalékuknál ez említésre méltó károsodások nélkül be is következett.

Még nem lehet tudni, milyen meszszire nyúlhatnak ezek a kirándulások a túlvilágra, de az eddigi rekordok (3 óra kutyáknál és 6 óra egereknél) valószínűleg a felső határt jelentik. Nem jelent alternatívát az sem, ha az egész testet lefagyasztják nitrogénben, sokkal inkább tévút: mínusz 196 foknál az anyagcsere valóban hirtelen leáll, azonban a sejtekben jégkristályok képződnek, amelyek tönkreteszik a szöveteket. Azoknak a jóhiszemű lelkeknek, akik földi maradványaikat nitrogénbe temettették, már túl késő ez a felismerés. "Akiket lefagyasztottak, soha nem fognak élve felolvadni" - mondja Behringer.

Alam abban reménykedik, hogy az illetékes etikai bizottság igent mond a kérvényére, és elvégezheti az első kísérleteket olyan sérülteken, akiket hagyományos módszerrel amúgy sem lehetne megmenteni.