Rövidre fogom. Harsányi László, az NKA elnöke (Lyukas a laptámogatás, nov. 3.) szerint: Év elején tudni lehetett, mennyi pénzzel gazdálkodhat a testület, és dönthetett arról, menynyit fordít abból irodalmi folyóiratokra. Ehelyett: kinevezésem előtt éppen ő tájékoztatott: az éves keret ugyanannyi lesz, mint tavaly volt. Miután munkába állt a kuratórium, megtudtuk, körülbelül annyi hiányzik, amennyi a laptámogatásra kéne. Ekkor fölkerestem Harsányi Lászlót, mondván, nem akarom, hogy a nevemhez fűződjék a "szűk esztendő", inkább lemondok. Marasztalt, ígérve, hogy a hiányzó összeget előteremti. Erről kérésemre - kissé homályos szövegezésű - levelet is írt a kuratóriumnak. Valóban teremtett pénzt, de nem eleget, és emiatt számíthatnak a tavalyi (?) 180 millió helyett az idén 120-ra az irodalmi lapok.

Továbbá: Ha ez az összeg kevés, kipótolhatják a jövő évi keret terhére. Ehelyett: Az ülésünkön jelen lévő két NKA-alkalmazott kérdésemre közölte, a jövő évi keretből nem használhatunk, már a 120 millió egy része is abból van. Így.

Még két megjegyzés. 1. A szépirodalmi kuratórium (ahogyan a többi tizenöt) soha nem hozhat valóságos és szabad döntéseket. Minden határozatot determinál a pénzszűke és az, hogy a támogatandó területek adottak. A szépirodalmi terület csonttá fogyott gebék ménese. Mi csak arról dönthetünk, mely lovakat ítéljük éhhalálra, s melyeket tartsuk éhkoppon. 2. A pénzhiányról nem Harsányi László tehet. Az NKA nem állami pénzt osztogat, hanem a vállalatok által befizetett kulturális járulékokból gazdálkodik. Ennek ellenére zömmel olyan cégeket is "kitart" (könyvtár, színház, levéltár stb.), melyeknek finanszírozása állami feladat volna. Ez a legnagyobb, legfájóbb rés a rendszerben.