Égetni vagy komposztálni
Egy gondozott kertben évente rengeteg szemét keletkezik. A tulajdonosnak gondoskodni kell a fűnyesedék, az ősszel lehullott lomb, a lemetszett ágak, elhalt egynyáriak elhelyezéséről is. A legtöbb helyen, ahol megoldott a háztartási hulladék elszállítása, és nem kell az esetleges kukahasználó közösséggel egyezkedni, ott folyamatos porciózással megoldható a kerti hulladék eltüntetése. Ha nagyobb tételről van szó, és nem fér az edénybe, akkor erős nejlonzsákba kell gyömöszölni. Hogy ne maradjon az utcán a zsák, jobb külön megállapodni a szemétszállítókkal: tegyék be a kukásautóba az extra tételt is. A legújabb környezetvédelmi szabályok szerint a kerti hulladékot külön kellene kezelni. Ezért a nagyobb városokban e célra telepeket tartanak fenn, ahol eltérő díjazással befogadják a kerti hulladékot is. Az elszállításról és a külön erre a célra szolgáló zsákok beszerzéséről a szemétgyűjtők és a polgármesteri hivatalok ügyfélszolgálati irodái szolgálnak információval. Itt tudható meg az is, hogy mikor és milyen feltételek mellett égethetik el az őszi leveleket.
A kerttulajdonosnak azonban ezeknél sokkal egyszerűbb, és a környezet kímélése szempontjából a kidobásnál hasznosabb is a komposztálás. Ráadásul az égetés a városokban ritkán oldható meg konfliktus nélkül. Egy átlagos berendezésű kertben, ahol gyep, lombhullató cserjék, fák és egynyári növények találhatók, évente nagyjából száz négyzetméterenként egy köbméternyi friss hulladékkal számolhatnak. Nem kell a nagy tömegtől megijedni, mert azt bizonyára tapasztalták, hogy a levágott fű, ha a fűnyíró gyűjtőjébe kerül, akkor sokkal nagyobb tömegű, mint ha gyűjtő nélkül vágják, és gyepen hagyják szikkadni. A gyepalkotó növényektől is függ a száradás közbeni zsugorodás mértéke, de 24 száraz óra alatt nagyjából tizedére apad a szellősen száradó nyesedék. Ha darálóval ellátott lombporszívót használnak - a legtöbb ilyen -, akkor az ősszel lehullott falevél is töredékére zsugorítható. A diófa-tulajdonosoknak vagy drágább lombporszívót kell vásárolniuk, vagy marad a gereblyézés, ugyanis a kisebb teljesítményű szívók egyszerű műanyag darálószerkezetét hamar megakasztják a diólevelek szívós nyelei. Mindebből azonban kiderül, hogy némi többletköltséggel és ügyeskedéssel csökkenthető a képződő lágy növényi részek tömege. A fás részek eltüntetésének egyik módszere az égetés, de aprítékot is lehet készíteni (erre is van gép). A komposztálás előnye, hogy nemcsak a kertben keletkező csaknem összes szerves anyagot, de a konyhai hulladék harmadát is sikerülhet komposztálással hasznosítani.
A kertápolás közben, vagy az időszakonként szemétként jelentkező szerves anyagot előbb-utóbb pótolni kell. A természetben a földre hullott levelek, az elszáradó fűszálak, növények a talajban hosszabb-rövidebb idő alatt lebomlanak, és helyben maradva a növények számára újrahasznosulnak. Ha viszont az élőhelyről, ez esetben a kertből elkerülnek, akkor pótlásukról mesterségesen kell gondoskodni. Egy komposzthalomban a kertben és a konyhában keletkező szerves maradékokat tápanyagban gazdag humusszá lehet alakítani. A komposztálás évezredes technológia, levélíró, telefonáló olvasóink rendszeresen érdeklődnek a komposztálás fortélyairól.
A komposzthalmot most ősszel lehet megalapozni. Komposztkészítőket és tárolókat készen is lehet vásárolni. Az egyszerűbb, lécekből állókat néhány ezer forintért megvehetjük, de akinek ez nem elég, tízezreket is áldozhat egy dizájnos tartóért. Elkészítésük sem ördöngösség, és egy átlagos ügyességű kertbarát számára nem lehetetlen feladat összetákolni lécekből, drótfonatból, vastagabb fóliából a komposztgyűjtőt. Aki komposztálásra szánja el magát, annak érdemes egy szakkönyvet is vásárolni. A konyhai hulladék harmadát, a kertben keletkező csaknem összes szerves anyagot sikerülhet így hasznosítani. A komposztkészítés egyébként a kerttel öszszefüggő hobbik külön szakága.
A komposztálásra a kert félreeső, árnyasabb helyét érdemes kijelölni, mert az adalékok legtöbbje nem tetszetős. A komposzt ráadásul nem száradhat ki teljesen, valamennyi nedvességre mindig szükség van a bomláshoz, nagy melegben esetleg időnként meg is locsolható. A komposzthalom külön élőközösséget alkot. Nélkülözhetetlenek a szerves anyagok lebontásában a mikroorganizmusok. Az igen aktív, amúgy talajlakó szervezetek négy nagy csoportja - a baktériumok, gombák, sugárgombák és algák - vesznek részt a munkában. Rajtuk kívül szorgoskodnak még a gyűrűsférgek, a százlábúak, az ezerlábúak, az ászkák, a pókok. Nem kell attól tartani, hogy szétmásznak, és a parányok rémisztik a kert használóit. Már csak azért sem hagyják el a komposzthalmot, mert számukra ez jelenti az életteret. Amikor a komposztot a földbe forgatják, akkor az élő közösség a talajban tevékenykedik tovább, illetőleg gazdagítja szervesanyag-készletét.
Komposztálás során a házban és a kertben keletkező hulladék alkotóelemeire bomlik, és humusszá alakul. Humusz csak a talajban élő baktériumok segítségével jöhet létre, ezért a komposzthalomnak kapcsolatban kell állnia a talajjal. Sok minden komposztálható, így a beteg növényi részek kivételével az összes kerti és sokféle nyers konyhai hulladék. A fűnyesedéket szárítva, vékony rétegben kell a halomra rakni, és mindig kevés földdel kell rétegezni. A bükk, a tölgy, a dió, a gesztenye levelei lassabban bomlanak. A tölgy, a kőris, a nyár levelei sok csersavat tartalmaznak, ezért célszerű meszet adni a komposzthoz. A konyhai hulladékok közül a nyers állati termékeket jobb nem komposztálni.
Ételmaradék, romlott étel csak akkor kerülhet a halomba, ha szabadon kószáló állatok nem juthatnak hozzá. Húst a döglegyek miatt ne vessenek a komposztra. Nem való oda nejlonzacskó, elhasznált sütőolaj, porszívópapír gyűjtőzacskója a szeméttel együtt, vagy a macskaalom. A komposztkészítést szinte a végtelenségig lehet tökéletesíteni, aki akarja, hozzáolvashat a szakirodalomból, de egy kisebb méretű hobbikertnél nem okvetlen érdemes vele sokat bíbelődni vele. Érdemes időnként átforgatni, majd ha már földszerű állagúvá érett, akkor felhasználható.
A komposztálás egy másik technikáját a nagyobb, vagy kihasználatlan kertrészekkel rendelkezők alkalmazhatják. Itt a hasznosítatlan területre lehet hordani, és egyenletesen elteríteni a fűnyesedéket, rárétegezni a lehullott lombot. A lombra télen érdemes ágakat hordani, hogy a szél el ne vigye. Ezt a viszonylag vékony fűnyesedék-lombréteget évente egy-két alkalommal fel kell ásni, vagy motoros kapával megforgatni. Az érett lombföld tápanyagtartalma nem túl magas, de laza szerkezetével, nagy vízfelfogó képességével, humusztartalmával kiválóan lehet javítani vele a kert talaját.
czaunerp@nepszabadsag.hu
Meleg helyzet
Ha mindenképpen égetni kell a leveleket, akkor a lakott területen történő égetés általános szabályairól tudni kell, hogy lehullott levelet, avart, levágott ágakat csak olyan helyen és területen szabad égetni, ahol az égetés a személyi biztonságot nem veszélyezteti, vagyoni és környezeti kárt nem okoz. Az égetést a reggeli és az esti levegőréteg hőmérséklet-változása miatt célszerű 9 és 17 óra között, szélcsendben végezni. (Sok önkormányzat eleve meghatározza a kerti égetés lehetséges időpontját.) A máglyán történő hulladékégetés a legjobb megoldás. Ennek lényege, hogy folyamatosan lángoló részei legyenek, ne csak bűzt árasztva füstölögjön.
A máglyát az égetés megkezdése előtt körbe kellene ásni. A tűz őrzéséről, és veszély esetén annak eloltásáról
a tűz gyújtója köteles gondoskodni.
A helyszínen olyan eszközöket és felszereléseket (vízzel telt vödröt, csapra kötött kerti slaugot, lapátot, vasvillát) kell készenlétben tartani, amelyekkel a tűz terjedése megakadályozható. Az égetés befejeztével a tüzet el kell oltani, a parázslást meg kell szüntetni.
