Festménnyel szépített pénzvilág

Aba Novák Vilmos-, Benczúr Gyula- és Csók István-képekkel telt meg nemrég a Kogart Ház. Nem saját festményeiket, a Magyar Külkereskedelmi Bank 15 éve gyűjtögetett kincseit mutatják most meg a nagyközönségnek. A tárlat kapcsán megkérdeztünk több hazai bankot: miért fektetik pénzüket műtárgyakba?

Dekoráció. Befektetés. Arculatépítés. Mecenatúra. Többnyire ezek a szempontok vezérlik a bankvezetőket, ha festményre, szoborra költenek. Legtöbbször nem nagyszabású stratégián, hanem egy-egy bankvezetőn vagy egy konkrét élethelyzeten múlik, beszállnak-e a műgyűjtői körbe. A Raiffeisen Bankot például - a műpártoláson kívül - 2000 óta székházuk és fiókjaik díszítése indítja kortárs festmények, szobrok, számítógépes grafikák, fotók és textilmunkák vásárlására. Öt év alatt 80 művész 254 alkotását gyűjtötték össze, összértékük százmilliós nagyságrendű. Az Inter-Európa Bank (IEB) 1991-1995 között ugyancsak székháza szépítésére vett jó néhány kortárs művet.

- Saját gyűjtemény kialakításáig sajnos nem jutottunk el - mondja az IEB marketingigazgatója, Schneider Erika, aki azért is fájlalja mindezt, mert korábban a Hypovereinsbank munkatársaként 150-200 darabból - többek között Nádler István, Bak Imre, Mulasics László, Szűcs Attila, Köves Éva munkáiból - álló kortárs gyűjtemény építésén dolgozott. Az IEB-nél másként támogatják a képzőművészetet: katalógusok kiadásával meg azzal, hogy épületeikben ingyenes kiállítóhelyet adnak.

A Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) másfél évtizede ugyancsak Váci utcai, felújított székházának dekorálásához kezdett XIX. századi és XX. század eleji festményeket vásárolni, mert ezek illettek az egykori katonai épület neobarokk stílusához. - A székházdíszítés máig tart, de a befektetési szempont az elsődleges. És persze fontos a művészettámogatás - sorolja az indokokat Rubovszky Éva, a bank műtárgyügyletekért felelős munkatársa. - Két híres és védett festményünket, Székely Bertalan Csónakázó szerelmesek és Barabás Miklós Egy utazó cigánycsalád Erdélyben című művét például úgynevezett szimbolikus vásárlással szereztük meg. Kifizettük a képeket, de otthagytuk őket a Magyar Nemzeti Galériában, a nagyközönségnek. Innen jött az ötlet, hogy a Kogart Házbeli tárlatunknak a Látható kincs címet adjuk. (Az MKB 449 darabból álló kollekciójának legjavát, 118, összesen majdnem egymilliárd forintot érő művet küldtek a Kogartba.)

Több hazai galériás vallja: ideje, hogy nálunk is feléledjen végre a banki mecenatúra. Kovács Gábor, a Kogart Alapítvány létrehozója szerint csúfosan le vagyunk maradva a nyugati pénzintézetektől. A Kieselbach Galéria vezetője, Kieselbach Tamás a bécsi Kunstforummal és a müncheni Hypovereinsbank műtárgygyűjteményével példálózik. - Többen, például a CIB Bank, a Kereskedelmi és Hitelbank vagy korábban az OTP, már elindultak a jó irányba. - Az a baj, hogy kevés itthon a koncepciózus gyűjtő - véli a galériás. Ellenpéldának az MKB klasszikus gyűjteményét mondja, amely hagyományos, mondhatni, konzervatív értékeket közvetít. Másrészt a friss, fiatalos cégfilozófiájú Raiffeisen Bankot említi - Kovács "újhullámosoknak" nevezi őket -, akiknél adta magát, hogy kortárs művek gyűjtésébe fogjanak. Legtöbben az ő példájukat követik, mert a XIX. századi és XX. század eleji magyar művek ára az utóbbi években úgy felszökött az aukciókon, hogy modern művekből jóval könnyebb gyűjteményt építeni. Kockázatmentesebb a befektetés is: kortársakat elvétve hamisítanak.

És hogy ki dönt arról, végső soron milyen műalkotásba öljön százezreket, netán milliókat a pénzintézet? Az elnök, a vezérigazgató művészetpárti hajlama előny, a művek kiválasztását azonban minden bank külső szakértőkre: muzeológusokra, galériásokra, művészettörténészekre bízza. Bár külföldön alig találni valamirevaló bankot, ahol ne dolgozna állandó kurátor, itthon egyedül az MKB alkalmaz évek óta főállású "műtárgyvadászt".

Több bank nem, vagy nem csak azzal támogatja a kortárs képzőművészeket, hogy megveszi, hanem azzal is, hogy bemutatja a fontosabb műveket, törekvéseket. A Raiffeisen Bank öt éve működtet állandó galériát. Fiókjaiban rendszeresen kiállít a Volksbank, az IEB és a HVB Bank időnként ugyancsak befogad tárlatokat.

Ki tudja, hátha ezeket a pénzintézeteket is műtárgygyűjtésre sarkallja majd a Gyurcsány Ferenc által szeptemberben bejelentett adókedvezmény-tervezet. E szerint kortárs képző- és iparművészeti alkotások vásárlását azzal ösztönöznék, hogy - szemben az eddigi egy százalékkal - a megvásárolt művek beszerzési értékét tulajdonosaik öt év alatt, évi 20-20 százalékos arányban vonhatnák le az adóalapjukból. A szkeptikus tábor úgy reagál Gyurcsány közleményére: térjünk viszsza erre az ötletre hatályos jogszabály korában! Mások - például a Raiffeisen Bank képviseletében Gondáné Fischer Zsófia marketingigazgató - úgy nyilatkoznak: a kedvezmény nem befolyásolná vásárlási szokásaikat. Akad olyan is, aki korszakváltónak nevezi az adótörvény tervezett módosítását, mondván, a türelmes befektető öt éven belül viszszakaphatja az alkotás teljes árát, és ez végre valódi ösztönzést adhat a műgyűjtésre.

Székely Bertalan: Csónakázó szerelmesek
Székely Bertalan: Csónakázó szerelmesek
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.