Elbliccelt jogerős ítéletek
Az ügyészség közelmúltban lezárult vizsgálata szerint tavaly a jogerősen szabadságvesztéssel büntetett elítéltek ötöde nem kezdte meg büntetése letöltését. Borbély Zoltán, a Legfőbb Ügyészség szóvivője a Népszabadságnak elmondta: a helyzet 2002-höz képest kissé javult ugyan, de ismét bebizonyosodott, hogy a különféle hatóságok eltérő nyilvántartási rendszereinek és adminisztrációs hibáknak köszönhetően évente néhány száz, jogerősen elítélt bűnelkövető elkerülheti a büntetést. Megtörténhet, hogy egyesek a jogerős bírói ítélet dacára sem kerülnek rács mögé.
A jogerősen kiszabott szabadságvesztést le nem töltőknek szinte kivétel nélkül rövid időtartamú fogház- vagy börtönbüntetés letöltésére kellene bevonulniuk, illetve pénzbüntetésüket vagy közmunkájukat váltották át letöltendő szabadságvesztésre. A többségnek azonban nem tudják kézbesíteni a börtönbehívóját, mert ismeretlen helyen tartózkodik, azaz megszökik a büntetés-végrehajtás elől. Ilyenkor a törvény értelmében a büntetés-végrehajtási bíró elfogatóparancsot ad ki az elítélt ellen, akinek az adatai ezzel elvileg bekerülnek a rendőrség személykörözési rendszerébe.
A gyakorlat ezzel szemben az, hogy 2002-ben például a 10317 jogerősen szabadságvesztésre ítélt bűnelkövető közül csak 9449 volt azonosítható. A többiek adatai az ügyészségen vagy a bíróságon, illetve a büntetés-végrehajtási bíró hivatalában elkövetett adminisztrációs hiba folytán "megváltoztak". Miután a büntetés-végrehajtási bíró nem kapja meg a büntetőper összes iratát - elvileg nem is lenne szüksége rá -, egy név vagy más adat elírása lehetetlenné is teheti az elítélt azonosítását. Ilyenkor kisebb nyomozást kell lefolytatni annak kiderítésére, hogy a végrehajtandó ítéletet kire is szabták ki. Ezt viszont megnehezíti, hogy az ítélkező és a büntetés-végrehajtási bírók más nyilvántartási számot (ügyszámot) használnak az ügy, illetve az elítélt azonosítására.
Tavaly ugyanakkor 647 elítélt neve annak ellenére sem került be a rendőrség körözési nyilvántartásába, hogy ellenük a büntetés-végrehajtási bíró érvényes elfogatóparancsot adott ki.
Borbély Zoltán szerint a helyzet nem annyira rossz, mint amilyennek a számok a laikusok számára lefestik. Sokan azért nem vonulnak börtönbe, mert kiszabott büntetésüket vagy annak egy részét előzetes letartóztatásban már kitöltötték, s ezért a büntetés-végrehajtási bíró még az előtt, hogy a börtönbehívójukat kiállíthatták volna, szabadlábon lévőkként feltételesen szabadlábra helyezte őket. Tavaly 17 elítélt meghalt, mielőtt börtönbe vonulhatott volna.
Külön vizsgálat keretében tisztázza az ügyészség azoknak az eseteknek a hátterét, amelyekben annak ellenére töröltek neveket a rendőrség körözési nyilvántartásából, hogy az érintetteket nem fogták el, és az ellenük kiadott elfogatóparancsot sem vonta vissza a bíróság.
Magyarországon jelenleg öt helyen tartják nyilván az elítéltek adatait. Adatvédelmi okokból e nyilvántartások nem kapcsolhatók össze, így megtörténhet, hogy valakit más személyes adatokkal hívnak be kiszabott büntetésének letöltésére, mint amelyek például a jogerős ítéletben olvashatók. Sőt, arra is volt már példa, hogy valakit még aztán is köröztek, hogy megkezdte a kiszabott büntetése letöltését.
A Legfőbb Ügyészség vizsgálatának egyik legfőbb konklúziója, hogy záros határidőn belül meg kell teremteni az érintett hatóságok számára az elítéltekkel kapcsolatos nyilvántartások közti átjárhatóságot, vagy létre kellene hozni egy olyan központi nyilvántartást, amelyből egyértelműen - és főleg naprakészen - kiderül, hogy kiket ítéltek el a bíróságok, közülük kik vannak már börtönben, kik ellen adtak ki elfogatóparancsot, kiket fogtak el, kiket töröltek a körözési nyilvántartóból és miért.
