A szerényen csak a Hippolyt és a Meseautó alkotóinak tulajdonított valami még csak nem is film, ezt a színvonalat még a kereskedelmi tévék szappanoperái is magasan verik. Furcsa, hogy az alkotók büszkén vállalják névvel a dolgot. Úgy látszik, manapság menő, ha blamálja magát az ember.

Az írók azért, mert az újraírásnál fittyet hánytak arra, hogy az eredeti dialógusok és szituációk csaknem hatvanévesek. Sebaj, felturbózták őket vérciki szóviccekkel, mint például "a Marson befogni a cseh 2-t, az a lehetetlen". A színészeket sem értem - és most nem a tévés személyiségekre gondolok -, miért vállalják az önként szenvedést. Ha Rudolf Péter így folytatja, nem sokáig mondhatja magát színésznek, különösen, hogy egy ilyen kínos színvonalú produkcióban Bajor Imre lemossa a vászonról.

A rendező Gyöngyössy Bencéé a legnagyobb felelősség. Ez a film pénzkidobás a javából (kivéve persze az alkotóknak), intellektuális környezetszennyezés, még ha a kétszázezer nézőt eléri is majd országosan. De ez inkább a Heti hetes és társai érdeme. Kérdés, meddig lehet arcátlanul visszaélni a népszerűséggel.

A hét többi bemutatója - Szívem csücskei, Eros és Dogora - a szokásos érdektelenség áldozata lett.