Hosszú várólista, kihasználatlan készülékek
Több mint negyedévet kell várni Békéscsabán arra, ha valaki be szeretne jutni az emlőszűréses vizsgálatra - panaszolta szerkesztőségünknek minap egyik helybéli olvasónk. Az intézményben megkeresésünkre megerősítették: a békési megyeszékhelyen a háziorvosi vagy szakorvosi beutalóval érkezőknek jelenleg - ha nem sürgős az eset - három és fél hónapot kell várniuk egy vizsgálatra. A Réthy Pál Kórházba mammográfiára leghamarabb 2006 februárjában juthatnak be.
Boros Zoltán orvos igazgató a tömeges szűrések megindulásával magyarázza a megítélése szerint is túl hosszú várakozási időt, ugyanakkor hangsúlyozza: az nem vonatkozik a meghívóval időpontra érkezőkre. Az orvos igazgató azt mondja: miközben örülnek annak, hogy a kampányokra hallgatva egyre több nő szánja rá magát a vizsgálatra, ellentmondásos a helyzet, mert az egészségügyi ellátórendszer az ország sok területén nincs felkészülve a tömeges jelentkezések fogadására.
Az egyes intézmények kihasználtsága között nagy eltérések vannak. Amíg Orosházán rövidebb, a szegedi szakrendelőben hosszú a lista - december második felére osztanak időpontokat. A salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórházban két-három hét, a győri Petz Aladár Megyei Kórházban csak néhány nap a várakozási idő. A ceglédi Toldy Ferenc Kórházban sincs hosszú várólista. Molnár Attila, a ceglédi radiológia osztályvezető főorvosa azt közölte: azért tudják hamar fogadni a pácienseket, mert a kisvárosban nincs meghívásos szűrőprogram, így egyelőre csak azoknál végeznek klinikai vizsgálatokat, akiket orvosuk beutalóval hozzájuk küld.
Budapesten is vannak olyan intézmények, ahol több hónaposra nyúlik az előjegyzési lista, holott a fővárosban az országos átlagnál alacsonyabb, negyven százalék körüli a szűrőprogramban a részvételi arány - mondja Szabó Éva, az Országos Onkológiai Intézet radiológus főorvosa, majd hozzáteszi: a kimutatások torzítanak, mert az egyénileg kezdeményezett vizsgálatok magas száma miatt nehezen lehet felmérni a valódi helyzetet. Előfordul, hogy olyanoknak is küldenek behívót, akik valahol máshol már jártak vizsgálaton - ezért másokra esetleg később kerülhet sor.
- Óvatosan kell bánni a statisztikai adatokkal - támasztja alá az elhangzottakat Szalai Gábor, a Pécsi Tudományegyetem emlődiagnosztikai centrumának vezetője is, majd magyarázatként hozzáteszi: a térségben ugyan ötven százalék körüli a vizsgálatra hívott nők részvételi hajlandósága, ám a szűrőprogram keretén belül megvizsgált asszonyoknak a többszöröse vesz részt meghívólevél nélkül, orvosi beutalóval - panasszal vagy panaszmentesen - mammográfiai szűrésen.
Pécsett több helyen is végeznek emlőszűrést. Az egyetemi klinikán a panaszmentes nőknek egy-másfél hónapot kell várniuk, a daganatgyanús eseteket viszont egy-két napon belül megvizsgálják, s akár másfél órán belül szövettani diagnózist is felállítanak. Szalai Gábor mindemellett azt mondja: regionális központként indokoltnak tartják a kapacitás bővítését, ezért egy pályázat révén jövőre egy újabb mammográfiai berendezést és egy mobil készüléket is szeretnének működtetni - csökkentve ezzel a várakozási időt, fokozva az intézménytől távolabb eső területeken élők átvizsgálását.
- A panasz- és tünetmentes nőknek meg kellene érteniük, hogy akkor menjenek el a szűrésekre, amikor hívják őket - jelenti ki Péntek Zoltán, a Budapesten, Kecskeméten, Csornán, Szolnokon és Szekszárdon is mammográfiás vizsgálatokat végző MaMMa Rt. elnöke, az Országos Mammográfiás Szűrési Munkabizottság vezetője. A szakember úgy látja: nagyon sok múlik azon, hogy egyes területeken a háziorvosok miként állnak hozzá a szűrési tevékenységhez. Ebből is adódik, hogy amíg egyes városokban a nők harmada megy el a szervezett vizsgálatokra, a helyi szervezőknek köszönhetően például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a résztvevők aránya ennek a kétszerese.
- A háziorvosoknak arra kellene ösztönözniük pácienseiket, hogy a meghirdetett szűrőprogramokon minél többen a számukra kijelölt időpontban vegyenek részt - mondja Péntek Zoltán, majd hozzáteszi: az átlagos negyven-ötven százalék körüli szűrési részvétel nem azt jelenti, hogy a megcélzott 45-65 éves nők közül ennyi jelenne meg a vizsgálatokon. Az érintett korosztályban a lakosság átszűrtsége - az egyénileg kért beutalók miatt - ennél nagyobb.
- Nincs szükség újabb mammográfiás központokra, a meglévő kapacitásokat kellene jobban elosztani és kihasználni - fejti ki álláspontját Vasváry Artúrné, a Magyar Rákellenes Liga elnöke. A daganatos megbetegedések kockázatának csökkentését és a rákbetegek segítését felvállaló civil szervezet elnöke azt mondja: minél több olyan mammográfiás szűrőbuszra volna szükség, amellyel el lehet jutni a városoktól távol eső kis településekre, a tanyás területekre, hogy bevonhatók legyenek a prevenciós programokba azok az asszonyok is, akik nem mennek be az egészségügyi centrumokba.
A Rákellenes Liga vezetője ugyanakkor úgy vélekedik: a mammográfiát nem szabad az elsődleges megelőzési módnak tekinteni, elsősorban arra kellene rábírni a nőket, hogy rendszeresen és alaposan vizsgálják magukat, és idejében keressék föl az orvost, ha szükség van rá. Vasváry Artúrné szerint a teljesen tünet- és panaszmentes asszonyoknak, akiknek kezelőorvosuk sem tartja indokoltnak a sürgős vizsgálatot, bele kell nyugodniuk abba, ha lakhelyükön a szervezett szűrőprogramok miatt akár több hónapot is várniuk kell a vizsgálatra.
A szakemberek a felmerülő szervezési gondok ellenére hangsúlyozzák: senkit nem akarnak lebeszélni az emlődiagnosztikáról. A statisztikai adatok azt bizonyítják: nem kevés nő köszönheti az életét annak, hogy elment mammográfiás vizsgálatra. A szűréseken évente több száz esetben fedeznek fel tünetmentes elváltozásokat - ezeket idejében kezelve megmenthető a páciens élete, vagy elkerülhető a rettegett emlőeltávolítás.
Minden tizedik nő érintett
Az emlőrák a nőknél a leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganat. Ez a betegség minden tizedik magyar nőt érint, évente 6300 asszonynál diagnosztizálják, és 2304 nő halálát okozza. Magyarországon az elmúlt huszonöt évben negyven százalékkal több betegnél diagnosztizálták a kóros elváltozást. A halálozási statisztikát is a mellrák vezeti - a tüdőrákkal váltakozva. 1990-ben százezer asszony közül harminchat hunyt el melldaganat következtében, 2003-ban már harminckilenc. E tekintetben a magyar nők vezetik az európai halálozási listát, s akad olyan település, ahol öt év alatt a tizennyolcszorosára emelkedett a betegség előfordulása, ami az összes daganatos betegségek okozta halálozás 14,5, a női rákhalálozásoknak pedig 62,3 százalékát jelenti.
Az emlőrák többnyire fájdalom nélküli, sőt, minél inkább fáj egy csomó, annál kevésbé valószínű, hogy megjelenése rosszindulatú daganatra utal. Éppen ez a sajátossága az, ami a betegeket megtéveszti, és ami miatt sokszor csak hónapokkal, évekkel a csomó észlelése után fordulnak orvoshoz. Pedig az emlők rendszeres önvizsgálata esetén sem nélkülözhető az időszakos orvosi vizsgálat. Ezt 20 és 40 éves életkor között legalább háromévenként, 40 év fölött pedig évenként kell elvégeztetni. Ezek az ajánlások olyan nőkre vonatkoznak, akiknél semmiféle olyan tényező nem áll fenn, ami miatt az emlőrák kialakulása szempontjából a magas kockázatú csoportba tartoznának. Egyénileg már 20 éves kortól ajánlható, hogy évente egyszer szakorvos vizsgálja meg a melleket. Azoknál, akiknél a család anyai ágon érintett a betegségben, a szűrés még fontosabb: ahol a családon belül, az anyánál, vagy oldalágon, például lánytestvérnél emlőrák már előfordult, ajánlott a mammográfiás felvételt előbb, tehát 45 éves kor előtt elvégeztetni, vagyis öt-tíz évvel korábban, mint ahány éves korban a rokon daganatát diagnosztizálták. (K. J. V.)
