Már most hárommilliárd ember él városokban, a következő negyedszázadban további kétmilliárddal nő a városlakók száma. Ez a bővülés számos helyen megoldhatatlan problémákat okoz - derül ki az ENSZ Emberi Települések Központja (UNCHS) jelentéséből.

A városlakók egy része azonban már napjainkban sem élvezi a városi szolgáltatásokat - megfelelő tömegközlekedés, korszerű lakás fűtéssel, helyenként hűtéssel, egészséges ivóvíz és szennyvízelvezetés, szemétszállítás, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Afrikai, ázsiai, dél-amerikai nagyvárosok peremterületein az említett szolgáltatások nélkül százmilliók tengődnek. A nyolcmilliós Peru lakosságának 82 százaléka a főváros, Lima környékén lakik, sokuk elképesztő szegénységben. Jelentős részük a jobb élet reményében Limába költözne, de pénzük nincs megfelelő lakásra. Ők is a peremkerületek szegénynegyedeiben, bádogvárosokban kötnek ki.

A nagyvárosok némelyikében a hulladék nem megfelelő kezelése miatt elszennyeződnek az ivóvizek, ami milliók halálát okozza. Az emberhez méltó lakáskörülmények biztosításához a jelentés szerint 2030-ig napi 96 ezer új lakás felépítésére volna szükség. Csakhogy, amíg Afrika és Dél-Ázsia lakóinak 64 százaléka napi két dollárból él, nem tudják megfizetni a lakásokat. (A fejlett országokban az éves átlagjövedelem hatszorosát érik el a lakásárak, a szegény államokban élők éves átlagjövedelmük tizenkétszeresét kellene kifizetniük egy otthonért.)

A probléma megoldását a kormányok kis összegű lakáskölcsönökkel, a jelzáloghitelek kiterjesztésével és az építőanyagok árának csökkentésével segíthetik. A Nairobiban közzétett jelentés javaslata: mivel a városi szegények többsége csak szakaszosan - amikor éppen pénzhez jut - tud építkezni, ezért egytől nyolc évig terjedő futamidejű kölcsönöket nyújtsanak a bankok 500 és 5000 dollár közötti összegekben a nagyobb értékű, hosszú lejáratú hitelek helyett. Azonban, a kölcsönöket legfeljebb a középrétegek tudják felvenni, a szegényeknek nincs hitelük.