Alszik a lelkiismeret

Közeleg a tél, a rádiók igyekeznek szociálisan érzékenyebbek lenni. A csúcs természetesen karácsony napja lesz, de már most bemelegítenek.

A közszolgálati adón a rádiószínház dokumentumműhelye hét végén az esti altatósávban ébresztgeti a szunnyadó lelkiismeretet. Ellentmondásos vállalkozás, nem biztos, hogy célhoz ér. Különösen, ha a hajléktalanok életkrízisét dokumentáló műsor premierjét a Kossuthon még elfogadható, az ismétlésre azonban már csak az álmatlanságban szenvedőknek alkalmas időpontban, jó másfél hónap távolságban és a Bartókra száműzve adják - operaválogatások után és álomba ringató hajnali kamaramuzsika előtt. Lelki szemeink előtt felsejlik a kép, amint az Operaházból kiözönlő szmokingos urak és nagyestélyis hölgyek betódulnak a közeli hajléktalanszállóra, hogy önkezükkel vessenek véget a társadalmi egyenlőtlenségeknek.

A szerkesztők szándéka ellenére ezért nagyon is ideillenek Tolnai Ottó ironikus szavai a pont aznap a Petőfin sugárzott rádiójátékból: "borzalmas lehet olyan faluban élni, ahol nincs csokornyakkendő..."

Még nagyobb baj, hogy a Lajos, Éva, Melinda és a krízisautó című darab érdekes ugyan, de erőtlen. Egybevagdalják az utcáról magát hihetetlen lélekerővel felküzdő Szappanos Lajos és a hajléktalanokat teával, jó szóval felkereső szociális munkásnők egy napjának kronológiáját, ám ettől nem válik élővé a történet. Kovács Gabriella és Markovits Ferenc látlelete nem elég színes, szagos, nehéz az embernek beleképzelnie magát a vidéki kastélyból (!) a fővárosi aluljáróba jutó, majd az alkoholizmus és a nyomor fogságából kimenekülő, sorstársaival szolidáris vagyonőr-újságíró, a "szobatiszta" patkányt nevelő hajléktalan vagy a krízisautóban neoavantgárd nótákat bömböltető utcai segítők helyzetébe. Talán felvonja a szemöldökét, de ugyanúgy átlépi a napokig kómában fekvő hajléktalant az utcasarkon. Különösen, hogy a riportfoszlányokat összekötő korhely kuplék önfeledt életérzést sugalltak, ami nem a fedél nélküliek sajátja.

Egyetlen érzékletes jelenet volt, amit kár lett volna kihagyni. A szálló egy lakója igen tehetségesen utánozta Torgyán József és Kádár János hangját - elsőrangúan szemléltetve a rendszereket és ideológiai szakadékokat is átívelő társadalmi számkivetettséget.

Nem tudom, dolga-e egy rádióműsornak, hogy felrázzon. De az biztosan nem elég, ha csak megpaskol.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.