Ehhez jött még, hogy az idén közvetlenül eladták a bank részvényeinek 8,67 százalékát a Bank of Americának, 6 százalékát pedig a szingapúri kormányügynökségnek, a Temasek Holdingsnak, összesen 5,5 milliárd dollárért. Elemzők szerint így a CCB jelenleg a legegészségesebb a négy kínai nagy közül, bár az amerikai tőzsdefelügyelet elnöke, Christopher Cox szerint a részvényeket azért nem vezették be New Yorkban is, mert nem tudtak megfelelni a kibocsátási követelményeknek. A CCB válasznyilatkozatában lényegtelennek nevezte Cox felvetését, mondván, Hongkongban történt a bevezetés, s nyilván meg kellett felelniük az ottani előírásoknak.

A nagy kínai bankok eredendően ágazati finanszírozással foglalkoztak, s bár ezek a korlátok már leomlottak, "portfóliójukat" a múlt erőteljesen meghatározza. A CCB újraépítését éppen azért tudták - bár nem olcsón - a leggyorsabban elvégezni, mert hagyományos érdekeltsége az egyik legaktívabb és legdinamikusabb piaci szegmenshez kötötte, az ingatlanfinanszírozáshoz. Jelenleg 27 százalék körüli a piaci részesedése. Kilátásait tekintve ugyanazt lehet felhozni a hátrányára, mint az előnyére: a kínai ingatlanpiac roppant dinamikus, de a világban átlagosan megszokottnál lényegesen intenzívebb spekulációs hajlam, párosulva a hitelbírálat gyengeségével és speciálisan kínai "kulturális" vonásaival, igen törékennyé is teszi.

A kínai bankvilág legnagyobb jelentőségű műveleteként küzdenek azért, hogy leszorítsák a nagybankok nem működő hiteleinek arányát, s ezzel lényegében szanálják a szocialista gazdaság időközben lerombolódott szektorait. A tervek szerint a Bank of China valamikor a tavasszal lesz olyan állapotban, hogy bevezethetik a tőzsdére, míg a legnagyobb pénzintézet, az Industrial and Commercial Bank csak 2007-re. A négy nagy utolsó tagjáról, az Agricultural Bankről nincsenek ilyen természetű információk.