Összesen 127 tételről van szó, melyek közül 93 származik Puskás feleségétől, a további 34 pedig öt különböző személytől vagy cégtől. Bodnárt mindenekelőtt az vezérelte, nehogy a világszerte érdeklődéssel kísért Puskás-relikviagyűjtemény külföldre kerüljön.

"Még véletlenül se írja azt, hogy Amerikában élek, bár ott voltam egy darabig..." - mondta vidáman az 1956-ban emigrált üzletember, aki kiváltképp négy "műkincset" tart értékesnek a különleges kollekcióból. Az 1954-es vb-ezüstérmet, amely ugyan nem az eredeti darab, de Puskás kérésére készített hiteles másolat; a Bernabeu stadion két, 1997-ben, illetve 2002-ben készült, ezüstözött makettjét (ezek közül az egyik a régi, a másik az átépített madridi arénát mintázza); egy futballcipőt, amelyben Puskás az 1952-es olimpia aranyérmes csapatában játszott; valamint egy német sportszergyártól a "száguldó őrnagynak" adományozott aranycipőt.

De szerepel a felbecsülhetetlen értékű kollekcióban a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség centenáriumán átnyújtott érdemérem; egy 10-es mez, melyet Pelé dedikált Puskásnak; több, egyaránt spanyol gólkirályként nyert Aranylabda; egy görög kitüntetés, melyet Puskás a Panathinaikosz edzőjeként kapott 1971-ben, amikor az athéni együttes BEK-döntőt játszott; "az évszázad mérkőzésének" emléklapja és a 6-3 alkalmából kibocsátott angol bélyeg, rajta a Wembleyvel; a Világ Kupa másolata, melyet Sepp Blatter FIFA-elnök adományozott a futball élő legendájának; egy aranyozott síp és egy "Magyarország legnépszerűbb labdarúgójának" feliratú trófea (mindkettő az MLSZ ajándéka); vagy Puskás néhány jegyzete a saját kézírásával. Ezekről Bodnár gyermeki mosollyal jegyezte meg: "Kíváncsi vagyok, mi van bennük!"

A Szaknévsor mind a Bonhamsszel, mind Puskás Ferenc feleségével megegyezett, így - bár a meghirdetett árverést november 2-án megtartják az angliai Chesterben - a magyar ideál emléktárgyai nem kerülnek kalapács alá. Bodnár birtokában van továbbá egy 1963. március 11-én, közjegyző előtt hitelesített madridi okirat, mely szerint Puskás és hitvese deklarálja: bármelyikük döntésképtelensége esetén a házastárs teljes joggal jár el helyette.

Bodnár azt tervezi, kellő támogatás esetén megpróbálja Budapesten létrehozni a magyar labdarúgó Hírességek Csarnokát, és abban csaknem valamennyi Puskás-relikviát kiállítja. Azért a "csaknem", mert a P. F. monogrammal ellátott arany zsebórát, illetőleg Puskás pecsétgyűrűjét felajánlja "Bözsi néninek" (a bálvány hitvesének), aki hamarosan megkapja a vételár összegét a Bonhams cégtől.

"Ritkán fordul elő ilyesmi velem, de most meghatott vagyok - említette Bodnár György, miközben arról, hogy mennyit fizetett a gyűjteményért, nem kívánt nyilatkozni. - Buenos Airesben annak idején volt szerencsém látni, amint Puskás bemutatkozott a Real Madrid csapatában, és akkor nem gondoltam volna, hogy egyszer még vehetem és vihetem a cipőjét..."

A tranzakció nagy nyereség a Szaknévsornak és - rajta keresztül - Magyarországnak, de óriási szégyen az MLSZ-re nézve. Úgy tudjuk ugyanis, a vételár csupán a töredéke a szövetség éves költségvetésének, ám a szervezet vezetői - a jelek szerint - nem "csupán" a jövőt nem képesek felmutatni (a jelen - a botrányokon kívül - láthatatlan), hanem még a múltról is megfeledkeznek. Hiába, a Pellady-szerződés elvonja a figyelmet...

Azért, ha P - és egyáltalán: futballábécé -, maradjunk csak Puskásnál!

A Szaknévsor átutalása a Bonhams aukciósháznak