A magyar állam több mint 28 milliárd forintra perli a Transgoldot a 2000 kora tavaszán bekövetkezett ciánszennyezés kárainak enyhítésére. A perben, amely a Fővárosi Bíróság előtt folyik, májusban ideiglenes intézkedésként 15 százalékban korlátozták a mindmáig vitatott ciános technológiát alkalmazó cég termelését, és ezt a bíróság keddi döntésével meghosszabbította. A csökkentett kapacitás miatt a cég - jogi képviselőjének a perben tett nyilatkozata szerint - hitelképtelenné vált, a külföldi bankok nem finanszírozzák tovább. Emiatt a vállalat várhatóan napokon belül csődvédelmet kér, és utána "nem vesz részt a ciánperben".

Mint Szecskay Andrástól, az öt éve húzódó polgári perben a felperes magyar államot képviselő ügyvédi iroda vezetőjétől megtudtuk, a csőd önmagában nem akasztja meg a jogi procedúrát, a kártérítés kérdését azonban bizonytalanná teszi. Ha a csődeljárás felszámolási eljárásba torkollik - a jelenlegi ismeretek szerint erre számítani lehet -, akkor rögzített sorrend szerint teljesítik a céggel szembeni követeléseket a vállalat vagyonából. Ebben a sorban a magyar állam biztosan nem kerül az élre, de az sem kizárt, hogy még a sor végére sem, mivel még nincs jogerős döntés a kártérítésről, s egyelőre nincs jogos követelés sem. De az biztos, hogy a vállalati vagyon fedezné a magyar fél kárigényét.

A legalább részbeni kártérítésre fedezetet nyújthatna a Transgold felelősségbiztosítása is, ám Szecskay András tájékoztatása szerint a cég jogelődjének, a szennyezést okozó Aurulnak (egyébként az eset idején létező és érvényes) biztosítása csak a román országhatáron belül okozott károkra terjed ki. Lapunknak arra a felvetésére, hogy a meglehetősen laza környezeti szabályozásával a szennyezés elvi lehetőségét megteremtő román állammal szemben nem érvényesíthető-e valamiféle felelősség, az ügyvéd azt felelte: irodája csak a polgári perben történő képviseletre kapott megbízást, a két állam közötti felelősségi viszonyok tisztázása viszont politikai kérdés, ami kívül esik az ügyvéd hatókörén.

A per nem csupán a mintegy 28,5 milliárd forintos kárértékről, hanem annak időközben felgyűlt kamatairól is szól, vagyis az összeg akár a 40 milliárd forintot is elérheti. A kárérték kiszámításánál a közvetlen ökológiai károkat (az elpusztult állatvilág értékét), az ökológiai rendszer helyreállításának költségeit, az azonnal jelentkező gazdasági károkat (a halászat és a horgászat átmeneti visszaesése stb.) és a szennyezéssel kapcsolatos közigazgatási költségeket vették figyelembe, az olyan, közvetett károkkal nem számoltak, mint a helyi turizmus visszaesése vagy az ingatlanok leértékelődése.

A legutóbbi tárgyaláson a Transgold képviselői azt is felvetették, hogy a termelés leállítása nagyobb környezeti kockázatot jelent, mint annak fenntartása, ez azonban az általunk megkérdezett szakértők szerint nem egyértelmű. A magyar jog szerint egy bányabezárás esetén a bánya tulajdonosának gondoskodnia kell a rekultivációról és a bányameddő elhelyezéséről (a nagybányai aranybánya esetében a ciántartalmú folyékony zagy jelenti a környezeti veszélyt). Mivel a per magyar bíróságon, a magyar jog szerint folyik, elképzelhető, hogy ennek a rendelkezésnek érvényt lehet szerezni, ehhez azonban szintén szükséges, hogy a Transgold csődje során sikerüljön pénzt elkülöníteni a rendezésre.

A Tiszánál 2000 tavaszán