Mégsem lesz az influenza nagy üzlet?
Sir John Sulston Nobel-díjas tudós két héttel ezelőtt szentségtörésnek számító javaslattal állt elő. Reformálják meg a gyógyszerek szabadalmi rendszerét, mert akadályozza a madárinfluenza elleni felkészülést. Ha a gyártás joga csak a feltalálóját illeti meg, akkor nem lesz elegendő gyártói kapacitás egy világjárvány esetén, ráadásul a szegény országok nem tudják megfizetni az árát. E szerény javaslat a szabadversenyes kapitalizmus logikájának ellentmond, és egy másik logikát állít vele szembe.
Bár a madárinfluenza emberre veszélyes verziójára még nincs gyógyszer, hiszen a vírus sem létezik, de világszerte ma a Tamiflu nevű készítményt tartják a leghatékonyabb szernek a vírusos fertőzések elleni védekezésre. A mai törvények szerint a Tamiflu gyártóját illeti meg a gyártás kizárólagos joga, de a svájci Roche kapacitása elégtelen lenne egy világjárvány esetén.
Taiwan a múlt héten bejelentette, hogy a Roche engedélye nélkül is gyártani fogja a Tamiflut, mert bár tiszteli a svájci gyár szabadalmi jogát, de a saját lakossága fontosabb. Megpróbált ugyan tárgyalni a svájci óriáscéggel, de eddig nem tudtak megegyezni a gyártási licenc átadásáról. Taiwan ugyan reméli, hogy előbb-utóbb megkapja, de ha nem, akkor is nekifog a gyártásnak.
Ma a cégek bármilyen árat szabhatnak az általuk kifejlesztett szerekért. Sir John Sulston szerint a kutatást és a gyártást külön kell választani, így sokkal olcsóbbá válnának a gyógyszerek, és mindnyájan jobban járnánk.
A szabadalmi jog körül komoly viták dúlnak. Nyár elején szavazott az Európai Parlament a szoftverekkel kapcsolatos szabadalmakról. A problémát Ficsor Mihály, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökhelyettese így foglalta össze a NOL-nak: kétféle gondolkodás áll egymással szemben. Az egyik tábor üzleti filozófiája szerint, ha valaki kitalál valamit, azt beteszi a közösbe mások alkotásainak ingyenes használata fejében. Ez a módozat Ficsor szerint az innováció motorját számos technikai területen lelassítaná. A másik tábor viszont szeretné elérni az innovációba fektetett erőforrásai megtérülését, tehát olyan rendszert működtetni, amelyben a magas költségen kifejlesztett megoldások azt gazdagítják, aki azokat kitalálta.
Van ennek a kérdésnek egy másik olvasata. Ezt a gondolatot egy új szerzői jogi megoldás, Creative Commons szülőatyja fejtette ki Budapesten, két héttel ezelőtt, a „Re: activism” konferencián. Lawrence Lessig arról beszélt az új technológiák és a közösségi élet kapcsolatát vizsgáló rendezvényen, hogy a digitális kor az együttműködés minden eddiginél szélesebb lehetőségét teremtette meg, csakhogy a jogi rendszerünk akadályozza a fejlődést. Példaként említette először az elektronikus zenét, amely egymás műveinek felhasználásán alapul. Aztán beszélt a fájlcserélő rendszerekről, amelyekre már nem csak az Egyesült Államokban, hanem Európában is igyekeznek lecsapni a szerzői jogot védő hatóságok.
Lessig szerint a zenék, filmek és képek szabad cseréje milliók előtt nyitotta meg az alkotás lehetőségét, kamaszok állnak neki, hogy mások filmjeiből és zenéiből új műveket hozzanak létre. A hagyományos szerzői jogi logika szerint ezek az emberek egyszerű fogyasztók maradnának. Éppen emiatt ezt a szót, hogy fogyasztó, nem szabad többé használnunk – mondta Lessig, és arra buzdított, hogy az emberek nyíltan lépjenek fel a jelenlegi szerzői jogok ellen.
Brazília kultuszminisztere megpróbált szembeszállni a szerzői jogokkal. Gilberto Gil minisztersége mellett szakmájára nézve zenész legenda, a bossanova királya, aki bejelentette, hogy számainak egy részét szabadon letölthetővé teszi. Csakhogy a bejelentés után a kiadója, a Time Warner közölte, hogy erről szó sem lehet. És ebben maradtak, Gil dalainak a szerzői joga ugyanis a kiadóé.
Gil Londonban kiáltványt írt alá, amely a szellemi tulajdon világának reformjára szólít. Egyik munkatársa, Claudio Prado arról beszélt a Guardian-nek, hogy a szellemi tulajdon ilyen kemény védelme, mint ami a huszadik században kialakult, az emberiség több ezer éves történetében nem létezett, de jól megvoltak nélküle. Brazíliában sokan még ma is a 18. vagy a 19. század színvonalán élnek, és ha a szellemi tulajdonjogok nem akadályoznák őket, akkor pillanatok alatt a 21. századba tudnának érkezni – mondta Prado.
Brazília tradicionális viszonyait Prado az internet által megteremtett hálózatos társadalomhoz hasonlítja. A nyomornegyedekben az élet alapja az együttműködés, egymás segítése, ugyanígy a karnevál több ezer ember közös alkotása. Ha nincs pénzed, akkor kénytelen vagy együttműködni másokkal – magyarázta Prado, aki szerint a brazil társadalom maga volt az internet, mielőtt a hálózat a mai formájában megszületett.
A Szilícium Völgy létrehozói mind a hatvanas, hetvenes évek pszichedelikus kultúrájából jönnek, ami nem csoda, hiszen a tudattágításnak sok köze van az internet világához – mondja Gil a Guradian-nek. Lessig budapesti előadásából ugyanez a kép rajzolódott ki: az összefogás egy magasabb szellemi kapacitás birtokába juttathatja az emberiséget az alkotás és az innováció terén. És most, a madárinfluenza árnyékában talán a túlélésünk is azon múlhat, hogy versenyzünk vagy összefogunk. Evolúciós lépcső.
