Az irodalmi Nobel-díjra érdemesített személy nevének kihirdetése fontos esemény nemcsak Stockholm, de a világ kulturális életében is.

A régi hagyományoknak megfelelően minden év októberének első csütörtökén pontban déli tizenkét órakor megnyílik a Svéd Akadémia erre a célra kiszemelt termének óriási kétszárnyú ajtaja és az akadémia mindenkori állandó titkára (jelenleg Horace Engdahl) az összegyűlt riporterek és újságírók érdeklődésének kereszttüzében nyilvánosságra hozza a várva várt nevet. A választást rövid, többnyire egymondatos indoklás kíséri, amelynek sokszor kriptikus szóválasztását a közvélemény napokon át igyekszik megemészteni.

A több mint egy évszázados, tradícióktól terhelt aktus tagadhatatlanul jelentős, súllyal bíró esemény. Az évek során ugyanakkor állandó vád érte az akadémia választását, amelynek lényege, hogy általában nem ismert, a nagyközönség által olvasott szerző részesül a díjban, hanem csak nagyon szűk körben nyilvántartott személyek. Mindez azonban nem von le semmit sem a nyilvánosságra hozás aktusának ünnepélyes voltából, sem a díj súlyából és jelentőségéből.

Az utóbbi években azonban a díj kihirdetésének eseménye új színfolttal gazdagodott. 2000-ben, az akkori választott Cao Xingjian nevének nyilvánosságra hozatalakor az eseményre összegyűlt újságírócsoport egy tagja az esemény ünnepélyességét alaposan megzavarva a szarkasztikus "na, végre" kiáltásban tört ki. Gert Fylking újságíró, színész, TV-programvezető, a svéd kulturális élet üdítő alakja, ezzel sokak véleményének adott hangos, ám az esemény ünnepélyességét profán módon megzavaró kifejezést.

A reakció nem is maradt el. A svéd média napokig tárgyalta az eseményt, annak derűs aspektusait is megvilágítva, Fylkinget is megszólatatva. A Svéd Akadémia Nobel-díj bizottsága azonban kevéssé értékelte az esemény derűs voltát és Gert Fylkinget kitiltotta a díj kihirdetésének jövőbeni eseményeiről.

Annál nagyobb volt a meglepetés és a derültség, amikor a 2001-es irodalmi Nobel-díj kihirdetésekor az összegyűlt újságírók csoportjából a név elhangzását követően felhangzott a hangos, erőteljesen hangsúlyozott "na, végre" kiáltás. A kitiltott Gert Fylking magát elmaszkírozva mégis belopódzott stábjával az eseményre, gondoskodva kis tévépuccsának megörökítéséről a jövendő számára.

Azóta a "na, végre" felkiáltás a díjazott nevének kihirdetésekor már kezd hagyománnyá válni. A név kihirdetését a svéd közvélemény már nem csak az akadémia választásának megismerése miatt várja, hanem kíváncsi arra is, elhangzik-e az ominózus kiáltás. Az eseményre a Ladbrokes fogadóirodánál már fogadást is lehet kötni.

2004-ben az akadémia állandó titkára, a díjazott nevét nyilvánosságra hozó Horace Engdahl és Gert Fylking ha nem is békét, de fegyverszünetet kötött. Az újságíró 60. születésnapjára ajándékként megkapta a Svéd Akadémia szótárát, Horace Engdahl ajánlásával: "Gertnek, aki szárnyakat adott a svéd nyelv legjelentéktelenebb szavának. Szívélyes üdvözlettel 60. születésnapodra: Horace."

Az idei díjazott nevének nyilvánosságra hozatalát ezek után bizonyos feszültség kísérte. A közvélemény azonban nem várt hiába: Harold Pinter nevének elhangzását azonnal követte a már jól ismert "na, végre" kiáltás az újságírók csoportjából. Az, hogy ezúttal Gert Fylking volt-e az "elkövető", még nem bizonyos.

István Gordon Stockholm