Kóka János gazdasági miniszter, Mádi László fideszes képviselő, Palócz Éva, a Kopint-Datorg vezérigazgató-helyettese és Bod Péter Ákos egyetemi tanár, volt jegybankelnök vitáján, amelyet Méltányosság Politikaelemző Kör rendezett "Dübörög vagy válságban van-e a magyar gazdaság? Hogyan értelmezhetjük a gazdaság teljesítményét?" címmel, nyilvánvalóvá vált: a nagy politikai pártok nem lesznek képesek a gazdaságról semmiféle megállapodásra. A Fidesz "rendet rakna" a választások után, ha kormányt alakíthat. Úgy tűnik, a magyar gazdaság hosszú távú pályájának összehangolt kialakítását legfőképpen a közös nyelv hiánya akadályozza.

Kóka János: ha a diagnózisban egyetértünk, miért nincs nemzeti konszenzus?

A gazdasági miniszter elébe ment a várható bírálatoknak, amikor - nem először - a magyar gazdaság erejét és kitűnő növekedési kilátásait alátámasztó fundamentumokat hangsúlyozta. Kiemelte, hogy az a növekedési üem, amelyet a hazai gazdaság már nyolc éve folyamatosan képes produkálni, az Egyesült Államok és Nyugat-Európa gazdaságtörténetében 1950 és 1975 között volt jellemző, és ma "gazdasági csodaként" emlegetjük.

Óriási jelentőségű a külföldi működő tőke beáramlás minden környező országénál jobb hazai mutatója. Ez a magas hozzáadott értékű ágazatokba áramló tőke mind mennyiségében, mind minőségében nagy reményekre jogosít bennünket.

A külső és belső bizalom mérhető jelei alapján Kóka János szerint remélhető, hogy növekedésünk gyorsulhat. Márpedig akár 1 százalékkal nagyobb GDP-növekedés is azt jelenti, hogy 16-18 évről 12-13 évre szűkülhet a referenciánkként emlegetett Ausztria utolérése.

Nincs vitánk az ellenzékkel és a független szakértőkkel arról, hogy a magyar állam drágán és nagyon rossz hatékonysággal működik - folytatta Kóka János. Gondoljuk át: valóban kell-e nekünk 3200 önkormányzat, 19 megye, 6000 önkormányzati képviselő, 386 parlamenti képviselő? Szükség van-e minden jelenlegi minisztériumunkra és még inkább az azokhoz kapcsolódó decentrumokra? Halogatható-e tovább a méregdrága és rosszul működő egészségüy és oktatás rendbetétele? Ha mindebben egyetértünk, akkor akár azonnal előre is léphetünk - mondta a miniszter.

Kóka János amellett érvelt, hogy reális az euró 2010-es bevezetése. A szükséges visszafogások és a következő években várható növekedés összevetéséből kiderül, hogy a 7-8 százalékos lefaragások mellett is 7-8 százalék elosztható növekményre számíthatunk, ami a büdzsé determináltsági miatt nem lesz "túl sok", de elegendő lehet. Kóka János "receptje három tételből áll: gyorsítsuk a GDP növekdését 1 százalékkal, hogy ennyivel is táguljon mozgásterünk; minden állami szolgáltatást gondosan átfésülve csökkentsük az állam kiadásait; növeljük az EU-források befogadáának hatékonyságát. A miniszter felhívta a figyelmet, hogy 2007-től évi 3-400 millird forint külső forrásra számíthatunk, ami jelentős adópénzeket válthat ki elsősorban az infrastruktúra-fejlesztésben. Reális várakozás tehát, hogy az ország 2010-ben csatlakozhat az euróövezethez- szögezte le a miniszter.

Kóka János értékelése szerint a kormány és az ellenzék a diagnózisban nagyrészt egyetért, a szükséges terápiával kapcsolatban is ugyanazt hangsúlyozzák - erre az alapra nemzeti konszenzus építhető. Kormány és ellenzék mondanivalója között nem a tartalomban, hnem a hangulatban, a szólamokban van a különbség. Nehezen érthető tehát, hogy miért nem született meg egy "ír típusú" konszenzus a legfontosabb kérdésekben? Miért nem írta alá például a Fidesz a parlamenti pártoknak felkínált 12 pontos megállapodást?

A 2006-os büdzsére máris bírálatok özöne zúdul. Könnyen ellenőrizhető tény azonban, hogy a kormány jelentős hiánycsökkentést tervez: a hiány idén az (Eurostat döntése nyomán) autópályaköltségekkel együtt számolva 6,7 százalék, jövőre pedig ugyancsak az autópályaköltségekkel együtt 4,7 százalék lesz. A hiánycsökkentés szándékán tehát nem lehet vitatkozni - szögezte le Kóka János. Persze nem könnyíti a kormány helyzetét, hogy miközben az ellenzék a hiány minél radikálisabb csökkentését követeli, minden kiadáscsökkentő lépést zajos tiltkozással fogad.

A gazdasági miniszter elmondta: végső soron mégis optimista, mert kitartóan bízik abban, hogy Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor egyetértésével végül lehetséges lesz legalább a legfontosabb kérdéseket kiemelni a politikai versengésből.

Mádi László: kormányváltásra van szükség

A Fidesz országgyűlési képviselője - aki a vitára eredetileg vállakozó Varga Mihály megbetegedése miatt "ugrott be" - azzal kezdte: nem lehet egyfajta jelzővel illetni a magyar gazdaságot. Egyben azonban biztos: "nem tapasztalok általános elégedettséget". Duplán duális szerkezet alakult ki: egyfelől a versenyszféra exportra termelő magja valóban a növekedés motorja, a hazai kis- és középválallatok (kkv) ugyanakkor "nem kerülnek helyzetbe". Másfelől egy viszonylag jól tljesítő gazdaság mellett nagyon rosszul teljesítő állam működik. Mádi László kizárólag a 2002 óta hivatalba lépett kormányok felelőségét említette: szerinte három és él éve nem történt semmi előrelépés: a magyar államháztartás válságban van, óriási bzalmi hiány és átláthatatlan viszonyok jellemzik.

Mádi hangsúlyozta: a 2006-os költségvetés inkább távolít a 2010-es euróbevezetéstől, ahelyett, hogy közelítene. Ahhoz, hogy a negatív szcenáriókat elkerüljük, tisztán kellene látnunk. "Kók diagnózisa azonban erre alkalmatlan" - szögezte le a képviselő. - A következő kormánynak határozott intézkedésekkel a bizalom helyreállításával kell kezdenie, mert így nem lehet foltatni. Kormánváltásra van szükség - fogalmazott Mádi László.

Úgy látja, a kormány meghirdetett gazdaságpolitikáját a szándékokkal ellentétes irányba mutató tettei teljesen hiteltelenítik. Ha valaki nem hitelesen beszél a gazdaságról, az bizalmi válságot kockáztat, sőt tőkemenülést is kiválthat.

Ilyen körülmények között bármiféle közös megállapodá aláírása inkább ártana, mint használna - adott magyarázatot a Fidesz távolmaradására a 12 pontos megállapodás aláírásától az ellenzéki politikus.

Mádi László nem meglepő módon, minden egyes vitatott pontban - kétéves költségvetés a választások előtt, Széchenyi Terv, "otthonteremtési" program - védelmébe vette az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját.

Szükségesnek nevezte a gazdaságpolitikai "patriotizmust" abban az értelemben, hogy a hazai vállalkozásokat előnyökben és védelemben kellene részesíteni. A képviselő a német példát említette: ott olyan feltétleket szabnak a tenderek kiírásánál, hogy elsősorban a hazai vállalkozások rúghassanak labdába.

Mádi László meggőződése, hogy pusztán restrikcióval nem lehet rendbetenni a gzdaságot. Az energiák mozgósítására is szükég van. Példaként a Széhenyi Terv mellett többször nagy hangsúllyal említette az Orbán-kormány idején "otthonteremtési programnak" nevezett nagyszabású olcsó lakáshitel-konstukciót, és a pozitív, hazafias tettrekézséget mozgósító eszközök között a millenniumi zászlók tömeges átadását. A 2002-es váltás óta egyetlen mozgósító hatású intézkedést tudott felidézni: az eva bevezetését.

A szembenálló táborok gazdasági megállapodásával kapcsolatos szkepszisét hangsúlyozva megjegyezte: a kampány ideje nem alkalmas az elgondolkodásra. A választások után viszont nmcsak mód, de sürgető kényszer is lesz a radikális változtatásra. Egy ehhez kapcsolódó kérdésre válaszolva a képviselő ugyanakkor elzárkózott attól, hogy bármilyen konkrétumot mondjon a Fidesz esetleges 2006-os kormányra kerülése után tervezett intézkedésekről. Emlékeztetett arra, hogy a párt még nem hirdetett programot, hozzáfűzte ugyanakkor, hogy az otthonteremtés kérdésében „máris vannak ötletei.”. A 2006-os konkrét lépésekkel kapcsolatban annyit mégis elmondott, hogy az ellenzéki párt győzelme esetén sem tudna azonnal munkához látni. Legkorábban május táján, de inkább nyáron kezdhetnének hozzá. Mádi László leszögezte: alapvetően szemléleti változásra van szükség.

Palócz Éva: Csőd nincs - de sikertörténet sem

A Kopint-Datorg igazgatója azzal kezdte hozzászólását: örül, hogy a ”csőd” szó eddig nem hangzott el. A média szereti ezt hallani, de le kell szögezni: a magyar gazdaság nincs csődben - igaz, „kirobbanó sikerről” sem lehet beszélni.

A versenyszférában tisztes növekedés van, az eurózóna átlagánál 2 százalékkal nagyobb a magyar GDP-növekedési ütem. Az újonnan csatlakozó kelet-európai országok sorában viszont évek óta az utolsó helyeken tanyázunk - csak Lengyelországnak „köszönhetjük”, hogy nem vagyunk „tökutolsók…” Látni kell, hogy nemcsak a nálunk fejletlenebb országokhoz viszonyítva lassú a növekedésünk, hiszen Szlovénia és Csehország is megelőz. A vizsgált körben a pénzügyi egyensúlyi hiányok szempontjából is a legrosszabbul teljesítő országok között vagyunk. A fizetési mérleg hiánya is nagyon magas. Az államháztartás hiányát pedig „a sok lépésben elrontott lakossági megtakarítások „ nem ellensúlyozzák - fogalmazott Palócz Éva.

Kétségtelen tény, hogy nagyon kedvező a külföldi működő tőke beáramlása a szolgáltató ágazatokba, a nagy hozzáadott értékű termelésbe. A belföldi vállalatok fejlődése viszont jelentősen elmarad a világpiacra termelő szektortól, ami a duális fejlődésünk tételét támasztja alá. A Széchenyi Tervvel kapcsolatos vitára utalva Palócz Éva megjegyezte: a lemaradó hazai szektor problémáin nem vissza nem térítendő támogatásokkal kellene segíteni, ehelyett közvetett eszközök, a növekedés ösztönzése, az EU-pénzek segítségével is finanszírozott infrastruktúra-fejlesztés lenne célravezető.

A magyar államháztartás helyzetéről egymást túllicitálva tudnánk rosszat mondani. A 2006-os büdzsét pedig nagyon súlyos fejleményként kell értékelni - szögezte le a Kopint-Datorg igazgatója. - A legfőbb probléma, hogy a kormány 2006-ra a bevételek csökkentését tervezi, ezzel együtt viszont növeli a kiadásokat. A költségvetés tervezete ezzel ellentmond mindenfajta fiskális racionalitásnak.

Ezek után kisebbfajta csoda kellene ahhoz, hogy 2010-ben bevezethessük az eurót. Nem lehet teljesen kizárni, hogy összeszedjük magunkat, de a szükséges évi 4-500 milliárdos kiadáscsökkentés nagyon kemény követelmény.

Palócz Éva úgy látja: csak valamiféle társadalmi megállapodás segíthetne. Megállapodás arról, hogy a piac minden szereplője összehangoltan, nagyarányú önkéntes visszafogás vállalna. Csak így lenne remény a valóban szükséges mértékű kiadáscsökkentésre. Ilyesfajta társadalmi megállapodásnak azonban egyelőre a körvonalai sem látszanak. Márpedig az euró 2010-es bevezetésének ez lenne a feltétele - fejtette ki Palócz Éva.

Bod Péter Ákos: „nekünk Mohács kell?”

Nagy kérdés, hogy egy politikus, jelen esetben a gazdasági miniszter vagy a miniszterelnök „fölbeszélheti-e” a gazdaságot - vetette fel a volt ipari miniszter és jegybankelnök, aki jelenleg .tanít, és mint mondta, „a történelem fordulatai miatt pártonkívülivé lett - persze nem pártatlanná”. - A leszólásnál persze jobb, ha földicsérjük a gazdaságot. Václav Kalus idejében például a politikának sikerült is lelket vernie a gyengélkedő cseh gazdaság szereplőibe.

Bod Péter Ákos szerint tény, hogy nem a magyar gazdaság teljesítménye a probléma, hanem a kormány teljesítménye. Éppen ezért az ellenzéknek is ez utóbbira kellene összpontosítania. A tekintélyes külföldi hitelminősítő intézetek értékelései vagy a tőzsdeindex legutóbb tapasztalható megingása is azt jelzi, hogy különösen kockázatos szakaszba léptünk - és ezt a kockázatot csak fokozta a 2006-ra benyújtott költségvetés. A büdzsé tervezett számainak ismeretében ki lehet jelenteni, hogy csoda kellene az euró 2010-es bevezetéséhez - vagy egy krízis - fogalmazott Bod Péter Ákos. Elmondta: az elemzők között erősödik a konszenzus, hogy „nekünk Mohács kell”. Bod Péter Ákos hozzátette: ő maga „gradualista”, a költséges sokkok elkerülésének híve, de ez csak akkor járható út, ha megy a fokozatos építkezés.

Mindkét nagy politikai erőnek szólt a szakértő kritikája, hogy a magyar társadalom nincs fölkészülve az előttünk álló gazdasági „ügyekre”. A közvélemény ismereti gyatrák arról, hogy milyen a gazdasági helyzet, és milyen lépésekre lenne szükség. A friss felmérések szerint például 2005-ben kevesebben hiszik, hogy a béreket a piac és nem az állam szabja meg, mint a kilecvenes évek elején. Politikusaink elrontották a magyar közvéleményt - és ebben Bod Péter Ákos szerint Medgyessy Péter szerepe jelentős: egy közgazdász kormányfő „minden idők legrosszabb gazdaságpolitikájával” - fogalmazott.

Szorult helyzetünkből az euró bevezetése felé vezet az út - mondta. - Ha valakinek nem tetszik a magyar jegybanki pénzpolitika, szabaduljon meg a forinttól. Egy anekdotát idézett, amely szerint egy amerikai közgazdász úgy nyilatkozott a török líráról: „funny money” - fura kis pénzecske. „Líra? Nem hangzik valami jól. És ha elétesszük, hogy ’török’? Nem sokat segít rajta…” Ez a történet még inkább érvényes a magyar forintra - jegyezte meg Bod Péter Ákos.

Csizmadia Ervin: elkeserítő a helyzet

A vitát vezető Csizmadia Ervin politológus a Méltányosság Kör vendégeinek véleményét kérte arról, hogy van-e esély az írekéhez hasonló stratégiai gazdaságfejlesztési megállapodás megszületésére - illetve egyáltalán szükség van-e ilyesmire?

Az „ír példáról” különböző okokból, de mindenki szkepszissel nyilatkozott. Palócz Éva elmondta: attól tart, a gazdaság hosszú távú érdekeit akár népszerűtlen intézkedések árán is, fegyelmezetten követő magatartásra mostanában a szlovák politikai elit sokkal inkább képes, mint a magyar. Mádi László szerint az „ír csoda” egyik fő összetevője a reformokat külföldről is segíteni hajlandó írek patriotizmusa és a közös nyelv volt. (Tőkés Rudolf egy hozzászólásában ezzel szemben úgy látta: a patriotizmusnál sokkal fontosabb volt a nyolc százalékos kamat vonzereje.) Bod Péter Ákos pedig kijelentette: Magyarországon egyetlen paktumra lenne szükség, egy társadalmi megállapodásra arról, hogy mindenki befizeti az adókat. Ez jelentősebb fejlemény lenne, mint egy ír típusú paktum - mondta a volt jegybankelnök.

A Méltányosság Politikaelemző Kör estjét zárva Csizmadia Ervin elmondta: ez volt az első eset, hogy ez az alapvetően politikai kérdésekkel foglalkozó Kör gazdasági témát vett napirendjére. Jelezheti ez a téma fokozódó jelentőségét. „Egy illúzióval azonban kevesebb lett az este folyamán” - szögezte le Csizmadia Ervin. Egyértelműen kiderült, hogy a magyar gazdasági közbeszéd tragikus állapotban van. Nemhogy két párti megegyezés nem látszik a két fő politikai szereplő részéről, de még az a közös nyelv is hiányzik, amelyen a különböző csoportok egyeztetni tudnának véleménykülönbségeikről.

Csizmadia, Mádi, Kóka, Palócz és Bod a konferencián