Valamit a felelősségről is, huszonkilencedszerre.

Tudniillik azon túl, hogy az öt (nem egy, nem kettő... - öt) athéni doppingeset szálai, ilyen-olyan okból, azóta sincsenek fölfejtve, mi több, nagyjából hazugságfolyamot konstatálhatunk nyomozás-megoldás gyanánt, még felelős, nemzetközi pozíciókat halmozó, (sport)diplomatának nevezett vezetők hozzászólásait is el kell viselni. A szituáció - idestova tizennégy hónapja - hasonló, mint a Rejtő-regény Zödlinger urának esetében: érti a kérdést, de másra válaszol. Amíg azonban Zödlinger úr azért nem képes a felvetésekkel szinkronban lévő válaszokat adni, mert megbénult a felelési centruma (Hogy van, Zödlinger úr?; Köszönöm, már ebédeltem!), addig a sportvezetők reakcióiban azért nincs a kontextusnak megfelelő, érdemi elem, mert - nagy a gyanú - hiányzik belőlük a problémakezelés és -megoldás, továbbá a felelősségvállalás képessége.

Esetleg az iméntiek mind megvannak bennük, csak a kezük merő görcs: képtelenek elengedni a székkarfát.

Ez is, az is borzasztó.

Itt van például Aján Tamás MOB-főtitkár: nem a felismerés birkózta le, hanem - saját hibái nyomán is - a bizottság jó ideje először egységes, Athén óta kétségkívül frissített elnöksége. Ráadásul Aján nem megy magától: közlése szerint annak okán nem, hogy "ártatlannak" érzi magát.

Higgadtabb ember ilyenkor hátradől, üveges szemmel kortyol egyet a söréből, aztán megkérdezi: tessék mondani, ez most komoly? Ártatlanság ide vagy oda, már az Athént követő hetekben és azért kellett volna távozni, mert az esetek az olimpián történtek, ahol a Magyar Olimpiai Bizottság küldöttsége vett részt: ha felelős irányítóként nem tudott Annusék és Gyurkovicsék esetéről, akkor amiatt, ha tudott, akkor pedig amiatt illett volna meglépni a diszkrét búcsút.

S ugyanez vonatkozik - mások mellett - Schmitt Pálra is. Sőt: a MOB elnökeként, a delegáció első számú vezetőjeként rá vonatkozik (pontosabban: vonatkozna) a leginkább. Mivel Schmittnek - nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi olimpiai mozgalomban betöltött szerepéből adódóan - minden olyan apró rezdülésről tudnia kell, amelynek bármilyen köze van a magyar csapathoz, alapvetően kötött a szerepe: nem mondhatja, hogy nincs köze hozzá, hogy ez az illetékes sportszövetség belügye, hogy ő fölhívta a figyelmet a doppingszabályzatra. Legföljebb azt mondhatja, hogy uraim, ezek az esetek több mint kétségbe ejtők, s mivel én vagyok az első ember, a felelősség így is, úgy is az enyém.

Schmitt számos külföldi szerepvállalása során (NOB-tagként, korábban alelnökként; az Európai Parlament képviselőjeként) nyilván találkozott már olyan vezetővel, aki konkrétan nem tehetett az adott ügyről, viszont erkölcsi, morális mechanizmusok folytán másodperc alatt lemondott.

Öt doppingeset: elképesztő.

Tizennégy hónapja nem történt előrelépés: teljes csőd.

"Elszabadult bábuk" ordítoznak ellenőrizhetetlen informá-ciókat: szánalmas.

De hogy önként nem lép le senki: ez az igazán durva.