Oly sokan aggasztják e minősítéseket a jócskán megnyirbált helyi hatalom lekopasztott karácsonyfájára, de ha még némi joggal is, a 15 éve cipelt gondok, a borús kilátások inkább azt követelik tőlünk, hogy látleletet adjunk, a problémákról szóljunk. Adjunk hangot bizonytalanságunknak, egyet nem értésünknek, avagy tiltakozásunknak - pl. a jövő évi költségvetési törvényjavaslat ellen. E költségvetés egyes tételei homlokegyenest ellentmondanak a mostani (és az előző) kormány önkormányzati, (kis)térségi politikájának, s immár nem csupán a kisközségeket, de az éppen óvodás korba lépő társulási-kistérségi rendszert is padlóra küldik (ahogy ezt Tóth Ákos ebben a lapban meg is írta: Keresztbe-kasul, október 7.).

Először azonban nézzük címszavakban a sikereket (némi malíciával): A legnagyobb siker a minden tekintetben EU-konform jogi szabályozás megteremtése. Elismerendő, hogy a köztársaság alapvető közjogi-politikai intézményeihez képest az önkormányzatokról alkotott lakossági értékítélet összességében stabil és pozitív, bár nagyok a különbségek persze az egyes önkormányzatok között. Az önkormányzatok önállósága a hatalommegosztás rendjében, hatásköreik alkotmányos védelme különleges érték, még ha a mindenkori kormányok igyekeztek is azokat folyamatosan csonkítani. A liberális szemléletű, településcentrikus önkormányzás a helyi társadalom tevékeny részvételével igazolta létjogosultságát, de jó néhány szolgáltatása a gyakorlatban kiüresedett. Sikereket értünk el azinfrastruktúrafejlesztésben (egészséges ivóvíz, gáz, út, járda stb.) és más beruházások megvalósításában. Az is igaz ugyanakkor, hogy a kiegyenlítődést szolgáló kormányzati támogatások ellenére a kistelepülések, kistérség és régiók közötti különbségek nőttek, hovatovább szinte kilátástalan helyzetbe hozva e települési-térségi kör nagy részét. Az önkormányzatok, a helyi politikusok éppúgy, mint a hivatalok, az ott dolgozó köztisztviselők megfeleltek, megfelelni igyekeztek a "kor kihívásainak", megtanultak pályázni, forrást teremteni, "közbeszerezni", "elektronikus ügyintézni", eleget tenni az uniós csatlakozás korántsem könnyű követelményeinek, de a különbségek ebben is óriásiak. Sok polgármestert választottak újra kétszer, háromszor, négyszer (kik közül jó néhányan még a tanácsrendszerből indultak). Siker az a tartós bizalom is, amit ők (és más helyi politikusok) kaptak a lakosságtól. Közülük sokan mégsem túlságosan boldogok, folyvást bújukat-bajukat sorolják, a kutyaugatás meg nem hallatszik az égig...

Bú-baj van elég, tallózzunk közöttük!

Az első éppen az, hogy a gondokat folyvást csak görgetjük magunk előtt már több mint 5000 napja. Az ünnepi szónoklatok is arról szólnak évtizednyi ideje, hogy a feladatokat és hatásköröket újra kell gondolni (a differenciálás lehetőségével viszont alig éltek az elmúlt évtizedben). A fejlesztési forrásokat, illetve azok elosztását decentralizálni kell, meg kell szüntetni a túlzott Budapest-centrikusságot - fejleszteni a vidéket. Biztosítani az önkormányzati működés stabilitását, az esélyegyenlőség alapján kell a helyi közszolgáltatásokat garantálni a polgárok számára, növelni kell a helyi bevételeket - átalakítani a finanszírozási rendszert.

Valamennyi kormányprogram beígérte a közigazgatási reformot - a Medgyessy-kormányé a megyék mint önkormányzatok megszüntetését, s regionális önkormányzati választásokat 2006-ra. Megjegyezzük: a csökött regionalizáció egyéb területeken (pl. az államigazgatásban) is vajmi kevés eredményt hozott. A kezdeti remények ellenére mára túlpolitizáltak lettek az önkormányzatok, még a legkisebbek és a kistérségek is, és erre sajnos ráment már sok település- és térségfejlesztési elképzelés, pályázási lehetőség. A kicsi községek és egy közepes méretű város működésében meglévő különbségeket sem sikerült megjeleníteni a szabályozásban, s polgármester-alpolgármester-jegyző-testület(ek) közötti konfrontációk feloldásának megnyugtató jogszabályi rendezésére sem került sor. Igen súlyos probléma, hogy nem alakult ki folyamatos munkakapcsolat a központi állami, államigazgatási szervek és az önkormányzatok (azok országos szövetségei) között, de még súlyosabb, hogy éppen napjainkra süllyedt a legalacsonyabb szintre a hét országos önkormányzati szövetség közötti együttműködés. (Hol van már az az idea, amit '90 körül fogalmaztunk meg: az egységes és így erős, a kormánnyal ekként partneri viszonyba kerülő, az önkormányzati érdekeket képviselni tudó önkormányzati szövetségről.)

Nem folytatjuk, pedig lenne még mivel bőven. Egyetlen területet viszont még ki kell emelni, mert ez az önkormányzati rendszer működésének alfája és ómegája: a finanszírozást. Itt semmit nem sikerült tenni, a helyzet egyre rosszabb. Az önkormányzatok ma is éppúgy lógnak a központi költségvetés köldökzsinórján, mint 10-15 éve, a támogatások soha nem elegendők a kötelező feladatok ellátására (pl. a közalkalmazotti, köztisztviselői bérfejlesztésekre), a helyi bevételek (néhány település kivételével) elenyészőek; kb. ezer településnél szinte nem is érzékelhetők, ami hozzájárult az önkormányzati vagyon föléléséhez. Immár 1500 körül van folyamatosan az önhiki-s önkormányzatok száma, s a forrásszerző lehetőségek (még ha lehet is önerőre pályázni) a kisebb települések számára szinte elérhetetlenek.

Egy dologban sikerült az elmúlt egy-két évben előrelépni: az önkormányzati együttműködésben, a társulások erősítésében a hatékonyabb, eredményesebb, takarékosabb és magasabb színvonalú lakossági szolgáltatások biztosítása céljából. Az önkormányzatok (a legkisebbek is) fölismerték a kor szavát, és - igaz, a központi pénzügyi támogatás által is ösztökélten - a 168 kistérségből 152-ben létrejött a többcélú kistérségi, 11-ben pedig a területfejlesztési társulás. Ezzel, ha tetszik, mintegy példát mutattak a központi közigazgatásnak a pazarlás csökkentésére, a közigazgatás hatékonyságának növelésére.

A 2006. évi költségvetés előtt értetlenül állunk, mivel a benne lévő számok éppen e folyamatok megtorpanását jelentik (pl. az intézményfenntartó társulások támogatásának 15 000 Ft/fővel való csökkentése, a hatékonyság javítását ösztönző támogatások megszüntetése stb.). Ünnep ide, ünnep oda, ez a költségvetés éppen a leghátrányosabb helyzetben lévő kisközségeket sodorja még rosszabb helyzetbe azzal, hogy csökkenti a működési támogatásokat (hisz a 4-5 fős hivatali állományt nem lehet karcsúsítani), s azzal, hogy a nemzetiségi hozzájárulásokat egynegyedére csökkenti (csak az alsó tagozatok számára biztosítva ezt is), hogy csökkennek a szociális ellátási normatívák, s hogy megszűnik a községek ún. "általános támogatása", ami e települési kör számára (néhány millió forintos) mentőöv volt. Összességében kb. 12-15 milliárd forinttal lesznek szegényebbek az amúgy is legszegényebb községi önkormányzatok...

Boldog születésnapot (írtuk volna, ha egy hónappal korábban vetettük volna papírra e gondolatokat). De nem baj, néhány év (évtized?) múlva felnőtté válnak a mi önkormányzataink, s akkor (2010-ben?, 2020-ban?) jó szívvel mondhatjuk majd: boldog születésnapot! Csak érjük meg. S addig? Addig "folyvást küszködni kell..."

Dr. Csefkó Ferenc a Községek, Kistelepülések és Kistérségek
Országos Önkormányzati
Szövetségének (KÖSZ) főtitkára,
Dr. Wekler Ferenc a KÖSZ elnöke