Ezért aztán módosítok: Sebastien Loeb nem peches ember, csupán rosszkor (kicsit későn) született. Ha, mondjuk, öt évvel korábban kap lehetőséget, akkor - tehetsége ismeretében ezt nem túlzás kijelenteni - ma már számos, talán megdönthetetlen rekordot mondhatna a magáénak; a jövőt pedig aligha érezné olyan bizonytalannak, mint amilyen az valójában.

A helyzet ugyanis az, hogy - és ezt a rossz hírt Loeb legkevesebb egy éve tudja - a Citroen (kéz a kézben a Peugeot-val) az év végén kivonul a raliból. A döntés financiális gyökerű. Éppen e két márka uralja hosszú évek óta a rali-világbajnokságot - igaz, a Subaru kétszer is rontott a hangulaton: négy éve Richard Burns, tavalyelőtt Petter Solberg nyerte a pilóták versenyét -, mindezek dacára az autógyártásban egy konszernt (PSA) alkotó két vállalat megelégelte a meglehetősen költséges "hobbit", és bezárja a boltot. (Hogy a ralisikerek milyen hatással voltak a 206-os Peugeot, illetve a Citroen Xsara eladási statisztikáira, arra nézvést nincs információnk.) Ellenben tény: Loeb nem tehet mást, mint hogy kényszerűségből egy "privát" Xsara volánja mögé ül jövőre - amelylyel megközelítően sem lesznek olyan győzelmi esélyei, mint a gyári kocsival voltak az elmúlt három évben -, és megpróbálja "kibekkelni" 2006-ot. (Beszélik, hogy a Citroen 2007-ben, az új szabályok bevezetésével visszatér, amennyiben versenyképes autót képes összerakni.) Történik mindez éppen akkor, amikor Loeb a Xsara WRC-vel egyszerűen legyőzhetetlen.

A Korzika-ralin éppenséggel történelmet írt. Olyan még nem fordult elő a rali-világbajnoki sorozatban, hogy valamelyik pilóta ugyanazon verseny valamennyi gyorsasági szakaszát megnyerje. Loebnek ez is sikerült: tizenkettőből tizenkétszer volt a leggyorsabb. Igaz, hogy legnagyobb ellenfele, Marcus Grönholm feladta a versenyt, s az is igaz, hogy a másik peugeot-s gyári menő, Markko Martin navigátora halála óta - kegyeleti és lélektani okokból - nem ül autóba, a márkatárs Francois Duval pedig összetörte a gépet, ám Loeb olyan káprázatos formában vezet az idén, hogy akkor is verhetetlen, ha a konkurencia teljes létszámban felvonul ellene. Ez volt az idei kilencedik győzelme - "zsinórban" a hatodik -, és öszszesítésben már tizenkilencnél jár. Ezzel a huszonhat elsőségnél tartó Carlos Sainz, továbbá Colin McRae (25) Tommi Mäkinen (24), Juha Kankkunen (23), Didier Auriol (20) mögött, Markku Alennel holtversenyben a hatodik; mármost ha tartani tudta volna ez évi tempóját - és miért ne tudta volna? -, akár már jövőre átvehette volna a vezetést az "abszolútban" is. (Mellékesen navigátorával, Daniel Elenával az idei tizennégy futam során tizenkétszer állt a dobogón, azaz végzett az első három hely valamelyikén.)

Loeb a jövő februárban még csak harminckét éves lesz, a raliban ez nem kor. Főleg nem az, ha az ember már kétszeres világbajnok. (Nem kevesek szerint csupán azért nem háromszoros, mert 2003-ban tudomásul vette a csapatvezetés parancsát, hogy adja fel egyéni álmait, és küzdjön a márkaelsőségért. Küzdött, meg is nyerték.)

"A jövő év a Fordhoz szerződött Grönholm és a subarus Solberg párharcáról szól majd" - elemez realistán Loeb. Megteheti, az idő ugyanis neki dolgozik.