- Önt a legbefolyásosabb amerikai magyarok között tartják számon Magyarországon, akit kiváló kapcsolatok fűznek a döntéshozó központokhoz. Milyen benyomásokat hagyott maga után Amerikában a magyar miniszterelnök látogatása?

- Nem szeretem a "leg-" és a dupla "b"-s jelzőket. Kapcsolataim az idő múlásával és a döntést hozó körök gyökeres megújulásával változnak. Meghallgatnak, s talán hallanak is azok, akiket érdekel a véleményem. Átfogó értékelést nem tudok adni a magyar miniszterelnök Egyesült Államokban tett látogatásáról. Ilyen csak akkor lesz mérvadó, amikor a tárgyalásokon elhangzottak következményei már értelmezhetővé válnak. Csak benyomásaimról tudok most itt számot adni. Gyurcsány Ferenc látogatása az adott körülmények közötti maximális eredményt érte el, az elmúlt években jégre tett kétoldalú kapcsolatokat hathatósan helyreállította. Megkülönböztető protokolláris és szimbolikus külsőségeiből pozitív üzenet olvasható ki. A miniszterelnök látogatásánál csak Göncz Árpád 1999-ben lezajlott, Fehér Házban történt fogadtatása volt impozánsabb; igaz, ez a siker személyének szólt, nem az akkor uralmon levő kormánynak. Ami a részleteket illeti, a vízumkérdéssel kapcsolatos eddigi álláspont megerősítése nyilván nem jelent áttörést ebben az ügyben. Bush elnök jövő évre szóló meghívásának udvarias kezelése üzenetértékű. Condoleezza Rice-szal és Donald Rumsfelddel való konzultációk során valószínűleg más ügyek is szóba kerültek a látogatás idején, s azokra utalhat az elnök Fehér Házban lezajlott sajtóértekezletén elhangzott értékelése: "Mindent egybevetve, a látogatás gyümölcsöző volt."

- Mi a véleménye a látogatás nyomán Magyarországon kibontakozott vitáról?

- Ez furcsán érdekes. Az eddig élesen Amerika-ellenes Orbán és a mögéje sorakozó körök látszólag Amerika kegyeiért lépnek a politikai küzdőtérre. Azon csodálkozom, hogy sem Orbán Viktor, sem a magyar sajtó láthatólag nem vette észre, nem értette meg az elmúlt majdnem négy év alatt többször, mondhatnám folyamatosan érkező (igaz, mindig visszafogott, a diplomácia kifinomult módszereit használó) jelzéseket. Pedig ezekkel az amerikai kormánykörök és intézmények érzékeltették, hogy érthetetlennek, sértőnek, felfuvalkodottnak, a két ország kapcsolatai szempontjából károsnak tartják azt a magatartást, ami az akkori miniszterelnököt, a későbbi ellenzék vezérét és az országban sokakat a New York-i terrortámadást követően jellemezte. Ezt a véleményt Bush elnöknek nem kellett a látogatás alatt szóban is a magyar miniszterelnök tudomására hozni. A látogatás körülményei félreérthetetlenül utaltak az elmúlt évek során küldött üzenetek máig tartó érvényességére. Tanulságos Martonyi Jánosnak és Charles Gatinak a 2001. szeptemberi esemény után történtek, illetve nem történtek ügyében a Népszabadság hasábjain lezajlott pengeváltása, továbbá George H. Walker amerikai nagykövet Áder Jánosnak írott válaszlevele. Mindezekből is világossá válik, hogy a "vita" olyasmiről folyik, ami vitathatatlan. Hogy a Fidesz frakcióvezetője a Budapestre akkreditált amerikai nagykövetet hívta segítségül a miniszterelnökkel folytatott vitában, az csak további bizonyíték a diplomácia szövevényes szabályaiban való járatlanságra. Walker válasza Ádernek adott lecke diplomáciából. Az a javaslat pedig, amely az amerikai diplomácia belső dokumentumainak nyilvánosságra hozatalát sürgeti, infantilis. Az ilyen javaslatok is aláhúzzák Charles Gati véleményének helyességét, vagyis hogy "az amerikai kormány jóindulattal, barátságosan normális kapcsolatokat tart fent egy felnőtt kormánnyal".

- Ön bírálja a Magyarországon tapasztalható Amerika- és Bush-ellenes jelenségeket.

- Azt hiszem, nem kell igazán éles szem és jó hallás ahhoz, hogy a szemlélő érzékelje azt az érzelmeken, a magabiztos tájékozatlanságon, a tudatos félretájékoztatáson alapuló, mondhatnám zsigeri Amerika-ellenességet, ami napjainkban az ország politikai elitjének, sajtójának és lakosságának nem kis hányadára jellemző. Az iraki háborúról kialakult, kialakított, nem mindig hiteles érvekre hivatkozó negatív vélemény csak részben magyarázza ezt a magatartást. Az az érzésem, hogy a magyar bűnbakkereső hajlam, egy nagy adag irigység, féltékenység és a szabad kritikus vélemény gyakorlásának megtorlásától való félelem hiánya és az ilyen vélemény országra kiható következményeinek semmibevétele nagymértékben alakítja Amerika negatív képét szülőhazámban. Az államelnök ujjlenyomatvételt kárhoztató kijelentése, az ENSZ-közgyűlésre ENSZ-útlevéllel való utazása is szította például az Amerika-ellenes hangulatot. Ez a "hadüzenetnek" is értelmezhető magatartás nem sok jót ígér e hangulat enyhítésére.

- Hogyan emlékszik vissza a magyar politika szeptember 11. utáni késéseire?

- Mindazok, akikkel én azokban a hetekben kapcsolatba kerültem - kormánytisztviselők, kongresszusi tagok, a magyar ügyekben jártas barátok - megdöbbentek Csurka Istvánnak akkori bizarr nyilatkozatán, s értetlenül álltak a magyar miniszterelnök és környezete ez ügyben tanúsított némasága előtt. Az a két hét, ami a New York-i tragédia és a magyar parlament nyilatkozata között eltelt, keserű szájízt hagyott mindnyájunkban, akik több emberséget vártunk szülőhazánk politikusaitól. Sok - és nem csak amerikai részről - elhangzott ösztönzés a Csurka-nyilatkozattól történő azonnali, határozott, névvel megjelölt elhatárolódás szükségességére hívta fel az érdekeltek figyelmét, ez az igény azonban két hétig válasz nélkül maradt. Akkor - és valljuk be, ma is - az említett két hét végtelenül hosszúnak tűnt. Orbán hallgatása végtelennek bizonyul.

- Mi az oka annak, hogy újabban nem vesz részt a MÁÉRT-tanácskozásokon? Szükség van még a MÁÉRT-ra?

- Az első kérdésre a válaszom: azért, mert jelenleg nem képviselek egyetlen magyar szervezetet, tömörülést sem. Ezen túl a MÁÉRT-tanácskozások tónusa olyanná vált, ami számomra idegen. Egymás lehazaárulózása nem az én kenyerem. Hogy szükség van-e még a MÁÉRT-ra? Szerintem nincs. Egy bátor, ötletgazdag, az EU-s lehetőségekre szabott gyakorlati célokat zászlajára tűző kisebbségi politikára viszont igen. A MÁÉRT - összetételénél fogva - példa nélkül álló intézmény az alkotmányos demokráciákban. Már csak ezért is hatályon kívül kellene helyezni. Személyes tapasztalatom arra kényszerít, hogy nyomatékkal javasoljam ezen intézmény megszüntetését. A határon túli magyar kisebbségek érdekképviselete persze meghatározó része a magyar külpolitikának. Ennek érvényre juttatása az adott nemzetközi normáknak, szokásoknak megfelelő keretben lehet a leghatásosabb. Az elmúlt években a kisebbségben élő magyarság körülményeinek javítására irányuló javaslatok körül kialakult heves viták gyakran terméketlenek voltak, ráadásul sok magyart egymás ellen hergeltek. Ezek még az államfőt is érzelmektől vezetett kiábrándulásának kifejezésére ösztökélték. Ideje lenne Trianon átkát végre megkerülve kilépni ebből az önemésztő, önáltató, bűnbakkereső habitusból. Románia EU-tagsága újabb alkalom erre. A jelenlegi kormány által javasolt, a környező országokban élő magyar kisebbségek jogainak képviselete, kulturális és gazdasági támogatása eredményesebb volna átgondolt, világos és reális alapokra helyezett kisebbségi politikával, mint a csapongó érzelmi és anyagi tényezők kielégítésére koncentráló próbálkozásokkal. A Szülőföld-program helyes célokat, végrehajtható stratégiát határoz meg, és a lehetőségeket messzemenően figyelembe veszi. Mielőbbi és teljes körű végrehajtása elsőrendű követelmény a magyar kisebbségek érzelmi, gazdasági, politikai és kulturális igényeinek kielégítéséhez, jogainak biztosításához. Az elaprózott támogatáspolitika helyett - EU-kompatibilis módon - a közösségek építésére kell összpontosítani. A kormány által javasolt és a kisebbségi magyarság ügyével foglalkozó országgyűlési bizottság felállítása fontos szerepet játszhat. Azt a javaslatot viszont, hogy ebben a bizottságban a határon túli magyarok képviselői is hozzászólási jogot kapjanak, többféle megfontolásból sem tartom helyesnek. Egyedülálló dolog lenne, hogy egy külföldi kormány tagjai, az adott államban működő kormánykoalícióban részt vevő politikai párt képviselői a magyar választópolgárok által saját képviseletükre megválasztott parlamenti bizottságban, ha még csak felszólalási joggal is, de helyet kapjanak. Ugyanakkor a kisebbségben élő magyarok képviselőinek rendszeres meghallgatásával a szóban forgó bizottság tagjai a határozataikhoz szükséges ismeretekre szert tehetnek.

Gereben István