A Bang-Jensen ügy - ’56 nyugati ellENSZélben című esszéregény egy nyomozás története: a szerző több mint tízéves kutatómunkával arra kereste a választ, miért kellett meghalnia annak az ENSZ-diplomatának, aki magáénak érezve a forradalom ügyét, aktív részt vállalt a külföldre menekült magyar tanúk meghallgatásában, majd miután kétségei voltak, hogy a vallomástevők adatai titokban maradhatnak-e az ENSZ-ben dolgozó KGB-ügynökök előtt, feletteseivel szembeszállva megsemmisítette a névsort.

Bang-Jensent állásából elbocsátották, és 1959 november 25-én átlőtt halántékkal találták meg kutyasétáltatók egy New York-i parkban, miután három nappal korábban eltűnt otthonából.

"Előrebocsátom: nem találtam meg a gyilkost, de ha megvolna, sem érdekelne annyira, mint a legyőzhetetlen, konok logika, mely ebben a két történetben egyként működött. Így nem New Yorkban elsütött pisztoly, és nem a budapesti utcákra gördülő lánctalpak lesznek a főszereplői a továbbiaknak, hanem mindaz, ami megelőzte a lövést, illetve ami követte az emlékezetből kitörölhetetlen, súlyos és fémes csikorgást a köveken: az a három év 1956 novembere és 1959 novembere között" - írja a szerző a könyv bevezetőjében. A könyvbemutatón, amelyen elsőként Per Bang-Jensen, a diplomata fia méltatta a könyvet, Mécs Imre, a Bang-Jensen Társaság elnöke elmondta: az ENSZ-jelentés a magyar forradalom legpontosabb leírását adta, és ebben hatalmas szerepe volt Povl Bang-Jensennek. Nagy András kutatásai bebizonyították, hogy aggályai, amelyek miatt megsemmisítette a tanúk adatait, tökéletesen megalapozottak voltak: a KGB akkoriban behálózta az ENSZ-et - tette hozzá.

Rainer M. János, az ’56-os Intézet igazgatója úttörő jellegű, bravúros kutatásnak nevezte azt a munkát, amelyet az író több mint tíz éven át végzett a világ különböző pontjain lévő levéltárakban, beleértve Szerbia és Montenegró Diplomáciai Levéltárát és a budapesti Információs Hivatal archívumát. A történész az 1956-ról szóló irodalom harmadik generációjának első darabjaként értékelte a könyvet, amely túl a személyes tapasztalati horizonton, majd az 1989 után hozzáférhetővé váló, levéltári anyagokon alapuló műveken, a személyes és különleges történetek felé fordul. Mint mondta, ezek a könyvek tehetnek a legtöbbet 1956 méltó megörökítéséért, a történtek nemzetközi összefüggéseinek megértéséért.

A könyvbemutatón elhangzott: a szerző a könyv teljes forrásanyagát az Országos Széchényi Könyvtárnak ajándékozta. A könyv a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg.

(MTI)