"Viszonylag rendezett sátrak követték egymást, szürkülettől szépen kivilágítva, zeneszóval, vigyorgó eladókkal. Frida állatkerti hasonlatával élve: a malacok megtekintik a zsiráfok portékáit, a malacok aztán vásárolnak, szórakoznak, a zsiráfok pedig pénzt keresnek, és mindenki boldog. A jól ismert képlet volt. Hamar belejöttünk. Frida előbb csak kérdezősködött, aztán már hosszasan alkudott is. A fűszerekre és az ajurvédikus orvoslásra nagyon kihegyezte magát. Azt mondta: minden álma teljesül, ha beül egy vizsgálatra, és csodaszert kevertet magának. Úgyhogy volt dolgunk, és előbb még fel kellett mérni a terepet.

Alig vágtunk neki az első körnek, valami máris egy hatalmasat csípett a fenekembe. Akkorát, hogy az orrom hegyéig csapott fel a fájdalom, még sikítanom is kellett, és egy pillanat múlva lezsibbadt mindkét lábam. Lángolt az egész ülepem. Azonnal beugrottam az első sátorba, és vetkőzni kezdtem, hogy azt a valamit kiszedjem a ruhám alól. A tákolmány egy orrkarikás, teljes díszbe öltözött cigányasszonyé volt. Rögtön látta, hogy nagy baj lehet a ruha alatt, úgyhogy azonnal kezelésbe vett. Közben jött egy újabb, jókora csípés, vagyis a tettes még mindig bent volt. Ekkor már egy halvány pánik is elfogott.

Letolt gatyával álltam a sátorban, miközben a cigányasszony hevesen turkált a bugyogómban. Egyre csak tépte rólam a ruhát, és a madár kezeivel végül előszedett valami apró, fekete bogarat. Olyan kicsi volt, mint egy kövérebb homokszem. De az asszonyka tudta, hogy mit kell keresni. Meg is találta. Mondhatom, egyáltalán nem nyugtatott meg, hogy az elkövető megvan, mert közben teljesen lezsibbadt az egész hátsóm, és a bal lábam is lángolni kezdett. Mint valami kígyómarás. A cigányasszony nevetett, legyintett rá egyet, a probléma nem volt többé. És ha már betértem hozzá, gyorsan megpróbált eladni nekem valamit. Nem aggódott különösebben, hogy túlélem-e a marást. Gondoltam, ha ő nem ideges, akkor én se leszek. Igaz, kellett néhány óra, mire megszűnt a zsibbadás. De még most is élek.

Mindent körbejártunk, és már az első csodadoktornál álldogáltunk. Rendkívül együgyű feje volt neki, és valami biztosan nem stimmelt vele. Mondtam Fridának, hogy én a helyébe biztos nem ülnék be hozzá, inkább a bogárkereső cigányasszony turkáljon még egyszer a gatyámban. Valami őt is visszatartotta, mert végül szó nélkül hagyta ott a gyanús orvosdoktort. Egy másiknak viszont egészen bizalomgerjesztő ábrázata volt. És még annál is több. Egy valóban nemes arcú, alázatos figurára bukkantunk. Bár kicsit furcsán nézett ki, ahogy egy sátorban az emelvényén üldögélt - balján a fűszeressel, jobbján a kelmeárussal -, de Frida a puszta látványától olyan izgalmi állapotba került, hogy képtelen volt a soron tovább haladni. Azonnal beült egy vizsgálatra, és itta az indiai szavait. Néha ugyan kiszólt magyarul, hogy ő most teljesen kész van, és nagy kár, hogy a doktorbácsinak jövő hónapban lesz az esküvője, mert szívesen gondolkodna komolyabb kapcsolatban is. De aztán újra révületbe esett az ő ajurvédikus orvosával. Arra jó volt a lehengerlő sárm, hogy Frida az orvos szereiben látta meg a végső gyógyírt lelki bajaira. Ezért megbeszélték, hogy Frida átmegy majd Anjunába, felkeresi rendelőjében a doktort, és megejtenek egy alaposabb vizsgálatot. Ha kell, a szereket is ott helyben elkészíti neki ez a kedves szakember. Frida boldog volt. Talált valami olyasmit ezen az unalmas Goán, ami végre lázba hozta. Még engem is győzködött, hogy nem ártana nekem se ebből a csodaszerből. Annyira örült.

A hely tehát tökéletesen megfelelt a rendeltetésének. Egyáltalán nem készültünk vásárlásra, de végül az utolsó fillérünket is elszedték. Mi pedig örömmel gomboltuk le, mert közben istennők voltunk, a szívünk után sóvárgott mindenki, és soha sem volt olyan szép szemünk, mint azon az estén. Aztán ahogy az istennők hazafelé tartottak a taxiban, Frida bejelentette, hogy nincs jól. Egyre rosszabbul érezte magát. Sokáig nem szólt, de végül udvariasan megkérte a sofőrt, hogy álljon meg. Majd kiszállt, és hányt. Sok volt neki ennyi jóból egyszerre."

(India Gyógyszálló)

A csodadoktor