A Magyar Orvosi Kamara elnöke jogi lépéseket tenne, ha Pető Fanni a lap munkatársa volna, (így miért nem?), aki le merészelte írni, hogy "nagyon sok gyerekorvos állít ki ilyen papírt vizsgálat nélkül, némi forintok ellenében" - igazolva a szemmel láthatólag beteg gyermekről, hogy egészséges. Szerinte az általánosítás alkalmas az orvosok lejáratására. De hol van itt az általánosítás? A "nagyon sok gyerekorvos" mellékmondat jelzi, hogy nem mindegyik. Igaz, sok jár el szabálytalanul. Dr. Huszár András is az "elkövető" orvosok nevét, címét hiányolja. (Tiltakozunk, október 8.)

Emlékezzünk. Amikor egy bátor internetező címmel, névvel tudatta, hogy melyik szülész-nőgyógyásznál mennyi egy baba világra segítési tarifája, a kamara elnök ura ombudsmanért kiáltott. Jött is rögvest. Szóval, aki bírálni meri az orvosszakma ténykedését, az mindenképpen a sapkás/sapkátlan nyuszi helyzetébe kerül. És ha a Népszabadság ad helyet a bírálatnak, rögtön az 50-es évekre, de mindenesetre a diktatúra időszakára asszociálnak a doktor urak.

Talán emlékszünk még, mit kapott Rab László, amiért elmesélte, hogyan nem tudott kapcsolatba kerülni, fontos kérdésére választ kapni egy savanyú szombat reggelen hazánk valamelyik kórházában az ügyeletes orvossal. (Az ismerős orvos, április 27.)

Próbált volna címmel, névvel előhozakodni? Így is megtanulta, hol lakozik a magyarok, azaz a magyar orvosok istene.

Egyszer és mindenkorra tudomásul kellene venni a hazai orvostársadalom hangadó részének, hogy szakmájuk egy a sok száz közül. Gyakorlói közt vannak briliánsak, közepesek és csapnivalóan rosszak. Mint a gáz- és vízszerelők, a szobafestők vagy a politikusok, és akár a bankárok soraiban. A különbség, ami mégis kiemeli őket a különböző foglalkozásokat űzők sokaságából, az a kiszolgáltak velük szembeni, máshol sehol fel nem lelhető kiszolgáltatottsága. Ha ezekről vagy más viszszásságokról olykor-olykor hírt ad egy lap, az éppen hogy demokratikus állapotainkat, és nem az 50-es éveket idézi elénk.

Pető Fanni levelével felkavarta a magyar orvostársadalom nyugodt életét (Közveszélyes orvosok, október 3.)! A Magyar Orvosi Kamara elnöke állást foglalt, és kikéri minden magyar orvos nevében! Igaza van, vissza kell utasítani minden általánosítást, épp ezért csak a becsületes magyar orvosok nevében lehet itt bármit is kikérni. Én csak gratulálni tudok Pető Fanninak ahhoz, hogy volt mersze "kikiabálni" magából a bánatát. Az igaz, hogy nem szabad egyből általánosítani, és az összes magyar orvost egy kalap alá venni, de írása felettébb elgondolkodtató.

Hogy miért? Azért, mert minden magyar állampolgár tudna mondani egy olyan, a magyar egészségügyhöz, a magyar orvosokhoz kapcsolódó valós, megtörtént esetet, amely etikátlan, hihetetlen, elképesztő vagy épp borzasztó.

Az biztos, hogy az orvosok nagy része nehéz körülmények között dolgozik, de az is biztos, hogy erről nem a beteg tehet. Az se a beteg hibája, hogy ez a szakma is kezd színvonaltalanabb lenni, egyre kevesebb a lelkiismeretes orvos.

Hogy ez miért van? A legtöbb ember a megélhetésért dolgozik, akár egy robot, és nem a szakma szépségei miatt. Hogy ezeket miért írtam le? Azért, mert én is egy olyan magyar állampolgár vagyok, aki a saját bőrén már nemegyszer tapasztalt meg az egészségügyi ellátás során etikátlan, hihetetlen, elképesztő és borzasztó dolgokat.

Dr. Király Gábor, Detk