Mint megírtuk, a magyar kormány jelenleg fontolgatja egy - katonai és civil pillérre egyaránt épülő - ún. tartományi helyreállítási csapat (Provincial Reconstruction Team, PRT) létesítését Afganisztánban, vagy egy már működő PRT vezetésének átvételét. Az előbbi lehetőség azzal párhuzamosan következhet be, hogy a NATO tervezi az általa vezetett afganisztáni nemzetközi művelet (ISAF) kiterjesztését a keleti és a déli országrészre.

Hogyan, mekkora erőkkel működik egy PRT? Milyen logisztikai feltételeket támaszt? Mennyibe kerül? - értesüléseink szerint jelenleg Budapesten is ezeket fontolgatják. Aligha kétséges, hogy egy "saját" PRT Magyarország legfeltűnőbb NATO-vállalása lehetne. Vilnius eddigi tapasztalatait Donatas Vainalavicius, Litvánia brüsszeli NATO-képviseletének diplomatája osztotta meg lapunkkal - az atlanti szövetség egyik legkisebb tagállama ugyanis június óta saját vezetésű PRT-t működtet, mégpedig Afganisztán legszegényebb tartományában, az észak-nyugati Ghorban.

Minden kezdet nehéz: a jelenleg mintegy 130 litván katona és két civil önerőből aligha jutott volna el Chakhcharanba - Ghor és egyben a PRT - központjába. A litvániai siauliai támaszpontról az amerikai hadsereg C-17-esével repültek a nyugat-afganisztáni Herátba, majd az ISAF C-130-as szállítógépével (Hercules) folytatták útjukat. A litván katonákat néhány tucat dán, izlandi, (ideiglenesen) olasz, illetve amerikai egészíti ki - utóbbiak végzik például a légi irányítást és a repülőgépek karbantartását. Mintegy hetven afgán is része a csoportnak: tolmácsként és kisegítő személyzetként dolgoznak.

A PRT fő feladata annak elősegítése, hogy a vidéken még meglehetősen gyenge központi hatalom fennhatósága - a rossz nyelvek "Kabul polgármestereként" utalnak Hamid Karzai államelnökre - megerősödjön. Ennek egy része a járőrözés. A PRT nevében is szereplő, kissé eufemisztikus "helyreállítás" valójában az elemi infrastruktúra kialakítását jelenti. A PRT összehangolja a helyben működő - "természetesen" külföldi - civil szervezetek tevékenységét.

Az első hónapok pozitív tapasztalatai - amelyeket Vilniusban annyira igazolva látnak, hogy Valdas Adamkus elnök fel is kereste a PRT-t - után újabban a litván gazdasági szféra is érdeklődik a helyreállításban rejlő üzletek iránt. Az afgánok mindennek örülnek, amit kapnak. Ugyanakkor nagy gondot jelent, hogy Ghor az ópiumtermesztésben az első öt tartomány között van, Afganisztánban változatlanul ez a fő megélhetési forrás. A különös helyzet a NATO-nak is dilemma. - A PRT közvetlenül nem folytat kábítószer-ellenes harcot.

Mindez persze pénzbe kerül (aki PRT-t vállal, ezt is vállalja), de - mint Vainalavicius lapunknak elmondta - a költségeket hozzávetőlegesen is csak egy év elteltével lehet megmondani. Más forrásból azonban úgy tudjuk: Hollandia esetében évente három-ötmillió eurós, azaz 750-1250 millió forintos kiadásról van szó. A kisebb és szegényebb Magyarország esetében tehát kb. egymillió euróval lehet kalkulálni.

A kérdés ezek után csak az, megbarátkozik-e a hazai közvélemény a távoli országban folytatott misszióval. Litvániában legalábbis ez történt.