",56-ból a vágyak maradtak érvényesek, a szabadság, a személyes és közös függetlenség, a biztonság, a béke és a jólét vágya" - mondta megemlékező beszédében a Népszabadság munkatársa a Magyar Sajtó Házában.

Hozzátette azonban, hogy "a vágyteljesítés eszközei, lehetőségei tekintetében a forradalom csak a viták fölkavarásáig jutott".

Révész Sándor kiemelte: válthat az ember irányt úgy, hogy ugyanazt keresi, ugyanaz hajtja az ellenkező irányba, és aki ezt nem érti, az soha nem fogja megérteni ,56-ot, de a Kádár-korszakot, a demokratikus ellenzéket, a rendszerváltást sem.

Mint mondta, nem merjük "bűnös és hős elődeinket" olyannak nézni, amilyennek ők merték magukat, már ha merték; úgy, ahogyan Gimes Miklós és Eörsi István, kevesen merték.
1956 értelmisége tudta, mennyi bűnbánattal, jóvátétellel, megértéssel tartozik a forradalomba beáramlott áldozatoknak - hangsúlyozta az újságíró, aki szerint e viszonyban kell keresni 1956 egyik fontos tanulságát.

Kiemelte, hogy ma itt vannak velünk a "mai magyar köztársaság áldozatai", a biztonságukat, támaszukat, reményeiket vesztett, szétmálló családok százezrei, a belőlük kiáramló, rosszul alapozott, törékeny életek született vesztesei, s a véleményformáló értelmiség lelkifurdalásának ereje kell ahhoz, hogy az ő ügyükben bármi is történjen.

"Aki ebben a lelkifurdalásban nem társ, akinek ezekhez az áldozatokhoz nincs köze, annak 56-hoz sincs" - mondta Révész Sándor.

A megemlékezés előtt Eötvös Pál, a MÚOSZ elnöke koszorút helyezett el Gimes Miklós újságíró, politikus emléktáblájánál, a székház udvarán. Gimes Miklós a Nagy Imre-per harmadrendű vádlottja volt, 1958. június 16-án végezték ki; 1989-ben rehabilitálták.

Az október 23-i rendezvénysorozat keretében zárt ajtók mögött ünnepi ülést tartott a MÚOSZ Örökös Tagok Testülete.

(MTI)