A Magyar Októberre várva
A három Maléter gyerek legidősebbike tízéves volt, amikor anyjával és nagyobbik húgával elhagyta az országot. Kisebbik húgát a család ismerősei utólag csempészték át a határon. Elsőre nem is sikerült, szovjet járőrbe ütköztek. A kislánynak szerencsére hatévesen is volt annyi esze, hogy kitartson a történet mellett, miszerint őt Kövér Juditnak hívják, és szilveszterre indultak malacot keresni. A Maléter név túl ismert volt. A menekülteket a Magyarországra még a XVI. században bevándorolt francia hugenotta család németországi rokonai fogadták be, majd Kanadában kaptak letelepedési engedélyt.
- Az Egyesült Államok először nem volt túl barátságos - emlékezik vissza a magyarul csaknem öt évtized elteltével is akcentus nélkül beszélő Maléter, aki végül anyja ENSZ-be szóló meghívásának köszönhetően tíznapos amerikai vízumot kapott. A határidő még le sem tett, amikor már magyar iskolába járt a buffalói piaristáknál. Az idill azonban nem tartott sokáig, a család neve 1958 nyarára elveszítette korábbi vonzerejét, és az iskola nem újította meg az akkor tizenkét éves kisfiú ösztöndíját, így anyjával az arizonai Phoenixbe költöztek.
Ifjabb Maléter Pál építészmérnök lett, a veteránügyi minisztérium kórházépítési programjában vett részt. Az amerikai magyarok szervezeteitől mindig távol tartotta magát. Magyarországra először 1983-ban látogatott el - felesége egy űrkutatási konferenciára utazó amerikai delegáció tagja volt, ő azonban csak az útlevélhez külön lapon csatolt vízumot kapott, amelyet bármikor vissza lehetett vonni. A rendszerváltás után a magyar nagykövetség egy időben rendszeresen meghívta a rendezvényekre, aztán a 90-es évek második felében minden magyarázat nélkül elmaradtak a meghívások. Most Maléter kereste meg Simonyi András nagykövetet, miután olvasott a diplomata zenekarának New York-i koncertjéről.
Az immár nyugdíjas mérnök virginiai vidéki háza és a washingtoni Capitoliumtól alig néhány sarokra lévő városi lakása között osztja meg idejét. - Szerettem volna festő lenni, de csak eddig jutottam - mutat a falakon kétoldalt végigfutó nagyméretű freskókra. - Volt egy időszak, amikor minden vendég kapott tőlünk festéket és ecsetet, hogy belefesthessen. Ez a hegy például egy barátunk két kislányának köszönhető - áll meg a tájkép egyik végénél.
Ifjabb Maléter Pál a családi kapcsolatokon kívül nem követi a hazai eseményeket, és azzal sem foglalkozik, ki mit mond utólag apja szerepéről. A jövőre Amerikába tervezett Magyar Október rendezvénysorozatról azonban elégedetten hallgatta a nagykövetet. Egyetértett azzal, hogy az alkalmat a mai magyar kultúra bemutatására is ki kell használni. Megígérte, hogy mindenhová elmegy, ahová csak tud. Ehhez azonban egészség is kell. Jelenleg kétnaponta jár dialízisre, és veseátültetésre vár, ám a nagykövetség hétfői ünnepi fogadásán, mint ígérte, mindenképpen ott lesz: jólesik magyar szót hallani.
