Bridget Jones harmincas éveiben járó, kicsit duci lány, aki esténként a tévét kapcsolgatja, iszik, cigizik, és meg van győződve, hogy mindenkinek összejön, csak neki nem. Mármint a szerelem. Nagyjából így jellemezhetők azok a nők is, amelyek Helen Fielding angol írónő regénye, a Bridget Jones naplója nyomán született művek főszereplői. Jones kisasszony színre lépésével a szingli fogalma beépült a köztudatba - kiszorítva ezzel a vénlányt - és az irodalomba.

Helen Fielding az egyik angol napilapban kezdte el Jones történetét. A cikksorozat olyan népszerű lett, hogy Angliában a kilencvenes évek második felében könyv alakban is megjelent. Aztán hónapokig vezette az angliai bestsellerlistát. Ezért lett rá kíváncsi az Európa Könyvkiadó. Gy. Horváth László, a kiadó munkatársa azt mondja, végigkacagta a könyvet, és attól fogva nem volt kérdés, hogy megveszik a jogot és kiadják magyarul a naplót. Azt csak sejtették, hogy miként a világ bármely pontján, itthon is népszerű lesz a könyv. De azért meglepte őket, hogy szinte egyetlen szempillantás alatt több tízezer példány kelt el belőle. Több mint jó pár neves kortárs szépíró művéből.

Fieldingnek hamarosan nálunk is követője akadt. Rácz Zsuzsa regényének, az Állítsátok meg Terézanyut! címűnek a hősnőjét, Kéki Katát mindössze a magyar valóság különbözteti meg angol társától: nemcsak párt keres magának az egyébként jól kvalifikált lány, hanem munkát is. Akárcsak prototípusáról, róla is filmet forgattak. A könyvet pedig vették, mint a cukrot.

Azóta ontják a női szerzők a hasonló témájú könyveket. Olyannyira, hogy ma már-már roskadoznak a könyvesboltok polcai férjektől és volt férjektől, szerelmektől és volt szerelmektől. Jövőre pedig újabbak kerülnek a boltokba, az Európa Könyvkiadó például négy hasonló regényt dob majd a piacra.

Vajon Fielding sikerét lovagolják meg a szerzők és kiadók, és pusztán a haszonszerzés hajtja őket?

Az Athenaeum Kiadó több nőregényt adott ki mostanában, például Pataki Éva Még egy nő című könyvét, az idén pedig újabbal rukkolt elő: Gaby Hauptmann német írónő Impotens férfit keresek tartós kapcsolatra című regényével. A kiadó szerkesztője, Boldizsár Ildikó azt mondja, ezek a könyvek azért fontosak, mert valós problémákról szólnak: ma már annyian élnek egyedül világszerte, mint eddig korábban semmikor. Nem titkolja, Gaby Hauptmann könyvétől majdnem olyan sikert remélnek, mint amilyen nagyot Németországban aratott. Hasonlóképpen vélekedik Kepets András, az Ulpius-ház igazgatója. A kiadó égisze alatt megjelent néhány, a "szingliirodalomba" sorolható könyv. Minthogy a könyvkiadás nálunk is üzleti alapú, elemi érdekük olyan könyvet kiadni, amely eladható. Ugyanakkor arra törekszenek, mondja Kepets, hogy színvonalas olvasmányokat kínáljanak az olvasónak. E szempontok miatt szerződtették Tisza Katát, azt a 25 éves szerzőnőt, akinek alig fél évvel ezelőtt jelent meg Pesti kínálat című novellagyűjteménye - igaz, egy másik kiadónál. Bár műfajában különbözik a többitől, elbeszélésmódja, nézőpontja és témája miatt mégis a "nőkönyvek" közé sorolható. A kötetet egyébként kiadása óta négyszer nyomták újra. Hasonló sikert várnak Tisza Kata - aki egyébiránt Tisza Kálmán, hajdani miniszterelnök ükunokája - következő könyvétől, amely folytatja a Pesti kínálat tematikáját.

Habár a kiadók üzleti titokra hivatkozva nem közlik az eladott példányszámokat, tény, hogy ezeknek a könyveknek egyike-másika a közbeszéd tárgya lett. Zsadányi Edit irodalomtörténész szerint ez nem véletlen. Olyan nézőpontot és elbeszélésmódot használnak, olyan élethelyzeteket mutatnak be, amellyel a nők azonosulni tudnak, vagyis az olvasónak baráti pozíciót kínálnak. Azon túl, hogy az olvasóban a ráismerés érzését keltik, szerethető keserédes iróniájuk és öniróniájuk, humoruk, nyelvi játékaik.

Érdekes az is, hogy miként az angol irodalomban Jane Austen Büszkeség és balítélet című regénye az előképe Bridget Jonesnak, a magyar irodalomban is tetten érhetők a szinglik ősképei. A tizenkilencedik század utolsó harmadában jelent meg a hagyományos női szerepekkel szakító, szépségével, szellemi képességeivel is kitűnő intellektuális nő típusa. Kádár Judit a Népszabadságban publikált Írók, feleségek, szeretők című (2004. július 24.) dolgozatában azt írja, alighanem Erdős Renée volt az első, aki nemcsak múzsaként, hanem íróként, költőként is ismertté vált. Mivel a szexualitást a korábbiaknál nyíltabban ábrázolta regényeiben, a legerotikusabb magyar írónőként beszéltek róla.

De ahogyan Erdős Renéét, a múlt századelőn ígéretesen induló Ritoók Emmát, Szederkényi Annát, Földes Jolánt, Kosáryné Réz Lolát, Tormay Cecile-t is lektűrszerzőként tartották számon. Sokukat sokan olvastak, igaz, gyakran csak titokban, a paplan alatt. (Érdekes, hogy Jane Austen a maga korában sikeres volt, később elfelejtett író lett, ma pedig reneszánszát éli.) Bekerült viszont a "hivatalos" szépirodalomba Kafka Margit. A Színek és évek című regényének ugyanaz a központi problémája, mint az előbbieknek: mindannyian belső vívódásaikról, boldogságukról és boldogtalanságukról, identitáskeresésükről adnak számot. A Színek és években például a nő a férjhez menésre van "kiképezve", mégis azzal a reménnyel ér véget, hogy a főhős gyerekének, aki már szakmát is tanulhat, majd jobb lesz a sorsa.

Ezzel szemben a professzionális, szakmával, diplomával, saját egzisztenciával rendelkező nők, azaz korunk regényeinek főszereplői sem találják boldogságukat. Zsadányi Edit szerint erre akkor döbbennek rá, amikor váratlanul eljön a pillanat, és a dolgozó nő szembenéz a gyerek utáni vággyal, amely irracionálisan hatalmába keríti. (Jó példa erre Köves Viktória Aki bújt, aki nem című, 2001-ben megjelent könyve. Azzal ér véget, hogy a hősnő állapotos. Erdős Virág verseiben is központi téma a gyerek.) Ám maguk körül káoszt találnak, munkahelyi konfliktusokat, boldogtalan kapcsolatokat, a férfi és nő harcát.

Angliában azonban mintegy a Bridget Jonesok ellenpontjaként megjelent az irodalomban a magányos férfi alakja. Pontosabban szólva a válás után a gyermekével egyedül maradt apa.

Katona Ágnes az Európa Könyvkiadó munkatársa. Gondozásukban jelentek meg a hazájukban a szinglikéhez hasonló sikert elért Tony Parsons (Családban marad, Apa és fia, Egyetlen szerelmem, Férj és feleség) és a Pop, csajok, satöbbivel híressé lett Nick Hornby (Egy fiúról, Fociláz) regényei. Ezek ősképe a Kramer kontra Kramer című regény, amelyből Robert Benton rendezésében Dustin Hoffman és Meryl Streep főszereplésével 1979-ben készült film. Akárcsak a "női" könyvek, Parsons és Hornby könyvei is önéletrajzi ihletésűek. További hasonlóság, hogy mint Fielding, Parsons, Hornby is újságíróként indult. Arról már nem is szólva, hogy mindannyian egy baráti társaságba tartoznak, abba, amelybe Colin Firth és Hugh Grant is - akik a Bridget Jones filmek férfi főszereplőit alakítják. Miként a regények főhősei, ezek a férfiak is az igaz szerelmet keresik. Ha rájönnek, hogy nem találták meg, továbbállnak. Katona Ágnes szerint a legszembetűnőbb különbség az, hogy a férfiak a szívet melengető családi történetek írják, a nők a társkeresésről szólókat.

Hogy mégis az utóbbiak fogynak jobban, annak az a régi tapasztalat lehet a magyarázata, hogy a nők gyakrabban és többet olvasnak. Meglehet, hogy egy év múlva olyan könyvekkel lesznek tele a könyvesboltok polcai, amelyek feleségekről és volt feleségekről szólnak - férfiak tollából.